Etika és újságírás
Olvasom ma reggel a Magyar Nemzetben, Rostás Szabolcs írását az erdélyi magyar tévéről. Kíváncsi lennék, Rostás úr mennyit kap Benkő Leventétől, a Krónika szerkesztőjétől, amiért átvette ez utóbbi cikkét. Történt, hogy Rostás kb. nyolcvan százalékban átvette, a Krónika múltheti anyagát, a forrást csak részben feltüntetve. Ezt komolyabb újságíróiskolákban, példaként tanítják az , “idegen tollak és a szakmai etika” fejezetnél. Hát már annyi pénze sincs a Magyar Nemzetnek, hogy a cikkben idézetteket felhívja? Válaszoltam volna Emilen is szívesen, ha már idézni akarnak, sőt jelezzen be és visszahívom. Nekem megéri az anyagi befektetés, hogy ne fordítsák ki azt amit mondtam. Mert Rostás Szabolcs úgy veszi át a Krónika cikkét, hogy közben leönti egy nagyadag RMDSZ támadással. Az RMDSZ-t lehet és ha megérdemli, kell bírálni, de akkor tessék a hemoglobint a saját nemiszervbe gyűjteni és nem “más szavaival szívatni”. Szégyen ez kérem, nagy szégyen. Ez nem polgári érték. Meddig kell még várni a valódi és őszinte, jobboldali újságírásra?
2005. november 23., 8:00 pm
Hát akkor kezdjük az elején, tisztelt Gáspárik úr. Ha már annyira kíváncsi, elárulom: egy vasat sem kapok Benkő Levente kollégámtól, amiért az ő Krónikás cikkére támaszkodva én is pennára vettem az erdélyi tévé ügyét az MN-ben. Nincs is miért, és tulajdonképpen nem is értem eme felvetése logikáját, hiszen sokkal inkább a fordítottja lenne kézenfekvőbb, bár esetünkben az sem áll, mivel feltüntettem a forrást. Hacsak nem azt akarja inszinuálni (és erre gondolni sem merek), hogy Benkő Levente barátom engem lefizetett azért, hogy az ő anyagát népszerűsítsem a magyarországi sajtóban. Ami az újságíró-iskolákban történő oktatást illeti: büszke vagyok arra, hogy jó tanáraim voltak, sőt a gyakorlatban még többel hozott össze a sors, akik arra a bizonyos madárra és tollára is figyelmeztettek, viszont az Ön magánóráját is szívesen megköszönöm. Továbbá ha Ön “szégyen” alatt azt érti, hogy én meg mertem írni: sérelmezi, hogy az RMDSZ alelnöke (merthogy a jelek szerint ez a két szó fáj Önnek) Gáspárik Attilát sem vonta be a döntéshozatalba, akkor vállalom, hogy elszégyelljem magam. Hiszen – és itt ismét a logikát hívom segítségül – ki a fenére lehetne mérges tévéügyben Gáspárik Attila, ha nem az RMDSZ ama alelnökére, aki egyedül, az alapítók és a kuratórium tudta nélkül döntött a céltámogatás megváltoztatásának igényléséről. A nemiszervemről nyilvánosan nem szeretek beszélni, úgyhogy ezt most hagyjuk. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy miért várja el tőlem Ön, hogy “valódi és őszinte, jobboldali újságírást” produkáljak? Nem elég csak a valódi és őszinte? Vagy automatikus, hogy be kell skatulyázni az embert?
2005. november 23., 11:33 pm
Rostás úr nagyon köszönöm, hogy ellátogatott a Blogra. Biztos vagyok benne, hogy a jóindulat vezette és a vágy a dolgok tisztázás végett.
Rostás úr, nem ön az első és nem is lesz az utolsó aki egy már megjelent anyagból fabrikál egy másikat “exportra”. Hogy Csép szavainál oda biggyesztette a Krónika nevét, még a helyzetet nem ismerő olvasót nem világosítja fel arról, hogy a többi is “hozott anyag”. A lejáratás kifejezést én használtam de nem az RMDSZ-re értettem, hanem a romániai magyar szakmára. Arra, hogy nem volt egy érdemi vita, egy elvi elgondolás arról, hogy mit is kellene tenni. Egy dolog volt a fontos: mi legyen a neve. Ön rólam beszél a cikkben anélkül, hogy megkérdezett volna, a cikkében meg sem említi, hogy a Krónikából vette át a szavaimat, azoknak az értelmét elferdítve. A Magyar Nemzet vállalja és hirdeti a polgári értékeket. Gondolom, akkor az újságíróinak a magatartása is ezt kenne tükröznie. Szeretném ha a magyarországi sajtóban objektíven, őszintén jelennének meg a romániai magyarságról szóló anyagok. Magánvéleményem az, hogy önnek az említett cikkben ez nem sikerült.
Biztos vagyok benne, hogy kiváló tanárai voltak, de ez még nem garancia, hogy a tanítványoknak mindenben sikerül, az első pillanattól kezdve követni a Mestert, vagy Mestereket. Összegezném:
Ön 1rt egy hosszú anyagot a Magyar Nemzetben, a Krónika cikke alapján, az sajátosan értelmezve. A forrást egyetlen egy helyen tűnteti fel Csép Sándor szavainál. Az egyéb információi azt a látszatot keltik, hogy sajátjai.
A Romániai Magyar Újságírók Etikai Kódexe a következőket írja:
6§ Az újságírónak az érintett felek véleményét nyilvánosságra kell hoznia. Másfelől, az újságírói etika ellen vét az, aki a nyilatkozó hozzájárulása nélkül lényeges változtatást hajt végre annak nyilatkozatán, illetve figyelmen kívül hagyja a kért tartalmi módosításokat. Szintén etikai vétségnek számít, ha a nyilatkozó kijelentésének tüntet fel olyasmit, amit az nem mondott, vagy ha a nyilatkozót sértő szöveg- vagy képi összefüggésbe helyezi.
11§ Az újságírói etikát is megsérti az, aki a más által felkutatott, eredetinek számító témát a forrásra való hivatkozás nélkül a sajátjaként ad közre. Az “ősforrást” minden esetben fel kell tüntetni, azaz az eredeti sajtóforrást, szerzőt meg kell jelölni egy más sajtóorgánumban megjelent, nagy érdeklődést kiváltott témával való továbbfoglalkozás esetében, még akkor is, ha az újságíró újabb tényekkel bővíti az eredeti információt.
Nem akarok ítéletet mondani, mindenki vonja le a következtet
2005. november 24., 2:58 pm
Az állandó frusztráció még korántsem polgári érték. A Magyar Nemzet meg egy frusztrációval telített “értékrendet” közvetít.
2005. november 30., 5:42 pm
Mit közvetít? Közvetít?