Ballagás Sapin




Az ember nem piszkít oda, ahol a kenyeret keresi… nem is pszkítani akarok. Volt szerencsém tanítani a Sapientia EMT marosvásárhelyi kommunikációs szakán. Rengeteg jó embert ismertem meg a diákok között, mér amelyik látogatta az órákat. A virtuálison keresztül is gratulálok a múltheti ballagáshoz. Olvastam a beszámolokat, amik kétségbeesett kínlódással magyarázzák az Egyetem fontosságát. Talán nem biztosak benne? Gondolom egy egyetem attól, fontos, hogy a végzőseit elkapkodják (felszívja a piac)…
Azért én nem lennék nagyon derűlátó…most nem azt kell megszámolni, hogy hányan mennek hot dogot árulni Amerikába, hanem, hogy hányan használják az egyetemrejárást, egyszerrűen diplomaszerzésre, a jelenlegi munkahelyükhöz… Komolyabb ellemzésekkel, probléma feltárással, a sajó részéről többet segíthetnénk az Egyetem Ügyének, ami valóban fontos!
Ne féljünk már annyira a nyilvánosságtól! Apropó megoldódott már az egyetem épületének a gépészeti problémája? Vagy mutyizunk mint az a dolog a fűben?

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

Megjegyzések lezárva.