Nagy leleplezés
A Krónikában Gazda Árpád 33 évvel az események, 17 évvel a diktatúra bukása után leleplezi Andrei Margat. Valószínűleg a volt rektor, volt tanügyminiszter cenzúrázta a kolozsvári diákrádió magyarnyelvű műsorait… Milyen műsorok voltak? Nem tudjuk meg. Minden esetre szép teljesítmény, mondhatni bravúr… Miért nem mikor főhivatalnok volt?
1985-ben Gazda Zoltántól vettem át a marosvásárhelyi diákrádió vezetését, valamikori kollégáimmal együtt még emlékszünk kinek kellett a műsorról ideológiailag beszámolnunk. “Instructor metodista” volt a diákháznál. Az akkori elvtárs, későbbi úr kérte az egész felvételt, lejátszás előtt. Aztán belement abba, hogy a címeket vigyük láttamozni. Neki pontosan Latinovits Zoltánnal volt baja… mert van nekünk Ádám Erzsébetünk… Rég volt ráér leleplezni, pláne már nyugdíjas és hát 199o után ő is rádiós lett és főleg egyházi műsorokat készített… Ha valakinek még megvannak a Hajdú Győző és Ádám Erzsébet Electrecord lemezek (akkoriban szegény voltam és nem tellett efféle luxusra) akkor ott lesz a neve, mint munkatárs… de még lenne egy rakás jó magyarember akik annak idején minden színházi bemutató előtt “ideológiailag vizionálta” a előadandót. Rájuk is emlékszem, ma is itt vannak, írnak, nyilatkoznak, osztják az éceszt… érdekes, hogy egyik sem RMDSZ tisztségviselő… sőt…
Jajj mikor veszik már elő, a nagy leleplezők a Ceusescunak dedikált Omagiut. Milyen magyar költők, írók, festők nyalták habosra a diktatúra ülepét… hány díjat aggattak azóta magukra…
Jajj és kinek az aláírásávak került Gábor Áron rézágyúja a hetvenes években. Sepsiszentgyörgyről Bukarestbe…. Szűcs Laci mikor veszed ki a belső zsebedből, azt az írógéppel írt istentisztelet szöveget amit Sztálin halálakor Nagyváradon Isten felkent szolgái írtak…hírdettek a szószékről…és azóta sem kért érte elnézést senki…
jajj nagy leleplezők… hogy milyen meleg van Bukarestben…
U.I. leleplezem magam: soha nem cslekedtük azt a diákrádiónál, amit kértek tőlünk. Egyet írtunk és mást sugároztunk…
2006. július 1., 12:24 pm
Számít ez még? A Sztálint dicsőítő istentisztelet, a rádiós felelős elvtárs… ha most nem közéleti szereplők, akkor mit számít?
2006. július 1., 12:44 pm
a múlt ismerete nélkül kockázatos a jelen… ezt nem én találtam ki..
te rábíznád magad egy diktátort dicsőítő költőre akit ma szerecsenmozsdatásból, József Attilához próbálnak hasonlítani… volt propagandatitkárra aki ma 56-os szakértő?
2006. július 1., 1:07 pm
Miért kell őket fontos embernek taratani? Azért maradtak fontos emberek mert mert figyelmet kapnak, ha nem veszed őket figyelembe egy idővel
eltünnek a süllyesztőben
2006. július 1., 4:31 pm
Ha a kelleténél több figyelmet kapnak, vagy emberek függnek tőlük, akkor tisztázni kell, hogy kik is voltak és mit is csináltak. Ha csak valahol a hátsó kertben sepregetnek, akkor szerintem nem kell velük foglalkozni.
2006. július 1., 4:47 pm
Azzal mit kezdjunk azzal peladul, hogy annak idejen Nagyvaradon volt egy szineszno aki a parttitkar, vagy micsoda, a magyar tarsulatnal. Tehetsegtelen torteto, jo elvtarsno. Ma ugyanez megjelenik Nemetorszagban, habzo nacionalista versekkel mert apolja a magyarsagot. Lelajmolnak mindent, az itteniek meg sirva fizetnek. Halvany fogalmuk, hogy azt a rendszert, amiert annak idejen el kellett jonni az ilyenek tartottak eletben. Az internet alapjan meg szinhaza is van otthon. Az ilyeneket legalabb egy alapos ujsagkritika alapjan nem kellne renbe tenni? Habar lehet, hogy megtortent. Ezt nem tudom.
2006. július 1., 10:18 pm
Gáspi! Nem a belső zsebben, egy foókban tartom. Hahó!
2006. július 1., 10:19 pm
fiókban
2006. július 3., 5:59 pm
Most látom, hogy Gáspi említette a nevem, s nem is rossz előjellel. Bizony hordtuk cenzurázni a műsorokat, csak az volt a szerencse, hogy nálunk nem volt technikai feltétel a műsort előre szalagra felvenni, így minden élőben ment, s csak programot kellett bemutatnunk az elvtársnak, aki azóta megtért lelkű nagy magyar lett. De ismerek én Háromszéken olyan szekus esperest, aki a dicső korban pisztolyt rántott elő, s úgy államosított (református esperes volt!!!!), 89 decemberében a hívei agyon akarták verni, halálos betegnek tetette magát, úgy menekült meg, majd visszakönyörögte magát a híveihez, de ezt megelőzően kitűzte a parókiára a magyar zászlót, s azóta Széchényinél is nagyobb magyar. Most elismerő okleveleket osztogat a magamfajta nemzeti lépcsőkoptatóknak:
Zoltán