Szennyház
Lohinszky Loránd Szentgyörgyi-díjas
Két év szünet után újra kiosztja az erdélyi színművészek rendkívüli életpályáját és művészi teljesítményeit díjazó kitüntetéseit a Budapesti Székely Kör és a Szentgyörgyi István Alapítvány kuratóriuma. A november 25-i ünnepi rendezvényen, amelyre délután 6 órakor kerül sor Budapesten a Semmelweis utcai Magyarok Házában, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának örökös tagja, Lohinszky Loránd érdemes művész veheti át a Szentgyörgyi István-díjat. Az erdélyi színházművészet két másik kitüntetett képviselője László Károly, a sepsiszentgyörgyi és Ferenczy Annamária, a temesvári társulat tagja. (Népújság, Marosvásárhely)
Kétségtelen, hogy a romániai magyar művészetekben, 1989 után a színház veszített a legtöbbet a vonzásából. Egyedül színházainknak, nincs szakmai közképviselete, szakmai fóruma, folyóirata. A Tarasindexnek, van egy hiányos, „szerkesztvénye” s ennyi. Szánalmas, hogy egy akkora formátumú művész, mint Lohinszky nem egy szakmai díjat kap, hanem egy kedves, aranyos baráti társaság megemlékezését. Pár éve felkaptuk a fejünket, mikor Lohinszky abban a korban kapott állami kitüntetést, mikor a középszerű magyarországi pályatársai, már a Kossuth Díjat. Csak, hogy értsük, Lohinszky, Kovács Katival együtt kapta meg a Magyarországon, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Add már uram az esőt és Lucifer, Ha egy Rockendrollert kaphatnék, Lear-el. Na ez most azért mégolyanabb, Székely Kör…
Számos színházai előadás, ami tájainkon született meg, benne van a nemzetközi körforgásban. A európai szinten elismert román színjátszás, pontosan ismeri Bogdán Zsolt, Tompa Gábor, Bocsárdi László nevét, alkotásait. Ezzel párhuzamosan négy színházra való színész távozott az elmúlt pár évben Erdélyből, többnyire a megoldatlan szociális kérdések miatt. A jelenlegi színházvezetők nagy része mást sem tud, mint állami támogatásért óbégatni. A nagy autonómiáért dúló csatában senkinek nem tűnt fel, hogy a vásárhelyi Nemzeti, a megye fennhatósága alól visszakönyörögte magát Bukarestbe. A munkakörülmények és a botcsinálta igazgatók, a magyar színjátszás petőfis állapotait idézik, romantika nélkül.
Az íróknak ligája, a képzőművészeknek céhe, a színházaknak meg szörnyű menedzsmentje van…2005
2005. november 28., 1:30 pm
Szerintem az óriási baj, hogy nincs párbeszéd a szinház és a közönség között. Egyik szinháznak sincsen normális közönségszervezője. Kéne 1-2 kreativ emberke, egy kevés pénz és a közönség jobban menne a szinházba. Már rég nem elég csak plakátokkal hirdetni előadást. Mikor lesz az az egyszerű praktika bevetve, hogy e-mailen küldjenek szinházműsort a szervezők??? Ez egy a sok egyszerű ötlet közül.
És jó lenne a szinészeket más szférában is mozgatni, pl. egyszerű filmecskéket késziteni velük.
2005. november 28., 3:10 pm
Kedves, hogy megemlékezel a Transinndex színházi “szerkesztvényéről” is. Azoknak, akik még nem találkoztak vele, ajánlom tisztelettel: http://www.hamlet.ro.
További tudnivaló: egy ember szerkeszti. A kiadó részéről majdnem nulla az odafigyelés. A szerkesztő minden vágya, hogy ne csak hobby maradjon ez a kezdeményezés. Nem utolsó sorban: az egyetlen romániai színházi portál.
2005. november 28., 3:19 pm
James először is egy koncepció kellene, hogy mit is akar az az intézmény. Ha az megvan akkor embereket kell keresni rá. Van olyan megye ahol három magyarnyelvű színház működik azonos profillal. Nem luxus? Nincs zenés színházunk, kabaré társulatunk, irodalmi színházaunk… Továbbá nem tudok arról, hogy működne Romániában magyar nyelven kultúrmenedzser képzés. A jó rendezőket és jó színészeket odateszik rossz igazgatónak. Természetesen hezez elsősorban egy kifejlett, végiggondolt és beszélt kultúrpolitika kellne.
2005. november 28., 3:27 pm
Réka tiszteletem a szerkesztőé. Sajnos a színjátszásunk még nem ért oda, hogy a megtermelt értéket el is “adja”. Senkinek nem fontos a színház, a közbeszédben. Nincsenek sztárok a művészet világából. Nem esemény már semmilyen bemutató. Ezért elsősorban a színházak úgynevezett irodalmi titkártságai és az agyonpolitizált sajtónk a hibás. A szörnyű állapot, egy-egy nagyobb rendezvényen látszik, mikor március 15, vagy mit tudom én milyen alkalommal, valami észvesztő dilettánsok, minősíthetetlen szövegeket olvasnak, mappából. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy kellene egy kultúrpolitika.
2005. november 28., 3:46 pm
Igazat adok neked. Szerettem volna, ha a Hamlet.ro ebből az állapotból mozdítja ki – legalább kicsit – a színházakat és a színházlátogatókat (lásd: színházi sétány http://www.hamlet.ro/broadway.php).
A Hamlet.ro kísérlet virtuális maradt, és csak annyit értünk el, hogy a netező + színházszerető olvasók egy része észrevette.
Ha ennél többet szeretnénk, le kellene mondanunk a szakmaiságról és minden energiánkat abba kellene ölnünk, hogy bulvárosítsuk… Arra vannak vevők, állítólag… Ugyanez lenne a színházak helyzete? Ti. ha nem bulvár, nem is számíthat közönségre?
2005. november 28., 4:29 pm
Réka ezt a szétválasztást ne fogadom el. Nincs magas művészet vs. bulvár. A színház része a “színes” . A színház nem gyár, nem üzem, nem tűzoltóság. Annak idején nem azért mentünk, és gondolom ma sem azért mennek színésznek az emberek, hogy egyek legyenek a többiek között. Igen, egy bemutató ESEMÉNY, a főszerepló személye meg nagyon fontos. Nem “egészséges”, hogy a rendezők legyenek a sztárok. Hogy csak a rendezők legyenek a sztárok. Az olyan helyeken ahol a rendezők a főszereplők a díszlet és a zene és a színész egy közös nevezőn van. Ott a színész nem cél hanem eszköz. De az már képzőművészet. A színház nem csak metatextuális, intellektuális nyavalygás.
Az irodalmi titkárságok, meg folyamatosan toppon kellne tartsák a művészeket a sajtóban. A bemutatók a címlapon kellene legyenek. A bulvár a szakma része. Sokat és sokan dolgoztak a színház nézőktől való megszabaditásáért és akkor most csodálkoznak. Húsz évet töltöttem színházban és voltak olyanok akikkel azonosulni akartunk és az hajtott minket. Mi ma a felhajtóerő? Ma teljesen elszemélytelenedtek a színházaink. Így már tényleg nem fontos.
2005. november 28., 5:22 pm
A bulvár pejoratív értelmét, az olcsót és igénytelent választanám el a maga nemében értékes szórakoztató műfajtól. Lehet, hogy nem volt egyértelmű… Valóban: a szórakoztató műfajok is nagyon fontosak, de sajnos nagyon kevés “jól megcsinált”, igényes, ripacsériától mentes vígjátékot mutatnak be színházainkban. Én legalábbis rég nem láttam ilyet.
Tapasztalatom szerint némely irodalmi titkárságok márpedig mindent elkövetnek, hogy címlapon jelenjen meg a bemutató híre. Ők a kedvenceim, mert profik. Ellentétük azok a referensek, akiktől egy havi műsort sem lehet kikunyerálni a hó ötödik napján. Szerkesztőként mégis úgy gondolom, hogy nem tehetem azt, hogy mindig CSAK az első kategóriába tartozó társulatkoról cikkezzünk… Nem tudom, más szerkesztő hogy van vele.
2005. november 28., 5:35 pm
Miért nem kezdeményeztek a színházak soha egy kerekasztalt a témáról? Mert mindenkinek kényelmes így a dolog. Sírunk nyavalygunk, majd berugunk.
Szerinted tudja valaki a nézői szokásokat felén? Szerinted valakit érdekelt az elmúlt 15 évben miért megy a közönség színházba? Milyen a színész ideál?
Mégegyszer a bulvár nem csak könnyű műfaj. Brook egy sztár, Ciulei is, Törőcsik Mari is. A sajtó számon tartja őket foglalkozik velük. A mi színházaink nem voltak képesek összeállítani, hogy mikor melyik színésznek van a születésnapja. A mi rádióink reggelente bemondják, Karakica Gusztáv, sopronfelfalusi színész 23.-ik születésnapját és nem tudják, Csíki Bandi mikor ünnepli a 70.-et. Ez is Bulvár. Erre nálunk nincs koncepció, csak a marok tartás……