Hírgyár selejtjei
Történt, hogy a jászvásári (Iasi) Ioan Cuza Egyetem meghívott egy nemzetközi konferenciára. Szeptemberben köll egy műhelymunkát vezetnem (wörksop), ami a gyerekek és a tv kapcsolatát feszegeti. Szervezési ügyből kifolyólag elmentem Moldva fővárosába. Megneszelvén a médiának emberei inkognitómat, felkértek egy kis négyszemközti csevelyre. Két órára sikeredett a dzsembori, jó kis találkozó volt, vagy negyven médiamunkással. Többek között elmeséltem, hogy törvénymódosítást is kellene végrehajtani, mert pl. a jelenlegi büntetések nem fékezik a kihágásokat. Semmi konkrét, semmi verdikt… Meg sem érkezem hőn szeretett Bukurisztánba, már forog az egyik tv-ben alól, hogyaszongya : törvénykezdeményezek és kérni fogom a nagyobb pénzbüntetéseket. (miután elmeséltem a hallgatóságnak, hogy a Tanácsnak nincs törvénykezdeményezési joga)
Kollégáim jót nevettek és örültek annak, hogy most már a tv-k rám fognak fújni, ha tényleg lészen büntetési áremelés.
Hát így is működik nálunk a hírgyártás. Itt a vége, vazeg.
2006. augusztus 16., 11:29 am
A jelenlegi bírságok tényleg nevetségesek. Miért nem állsz elő nyugati országok példájával: íme, itt meg itt ekkora a felső tétel, amott meg annyi. A képernyőelsötétítés üdvös módszerével csak az OTV esetében éltetek. Pedig 50 millió lejes bírságokat a tévéállomások egész egyszerűen bekalkulálják a költségvetésükbe (egy perc reklám ára), és vígan megéri pornót adniuk napközben.
2006. szeptember 3., 5:41 pm
ha segit itten van kicsi anyag a reklamzabalo gyerekekrol
http://www.meno.ro/babysitter/hir=808
2006. szeptember 4., 7:59 am
Jó matéria, használni is fogom. Kösz!