Augusztus 20
Boldog unnepet mindenbkinek, nalam a gepen igy nez ki
Βολδογ Θννεπετ μινδενκινεκ
Nem szellemes?
Elküldve:
2006. augusztus 20., 8:15 pm-kor.
A válaszokat követheti RSS 2.0-vel.
Both comments and pings are currently closed.
Kedves olvasó, a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek. Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.
Azért furcsa, mert én eddig csak románoktól hallottam, akik kedveskedni akartak. Ha gesztust tennék más nemzet fiának akkor nem a nemzeti ünnepen tenném egy ilyen jókivánsággal, hanem mondjuk egy történelmi figura nagyságának elemzésével stb.
(Megint egyházias szöveggel jövök,) de nekem csak karácsonykor, húsvétkor tűnik elfogadhatónak egy ilyen jókívánság.
Nemzeti ünnepen valahogy mindenki másképp ünnepel: van aki kokárdát tűz, van aki zászlót tesz ki a házára, vagy a szobájába, (vagy a blogjába), van aki nem is ünnepel, mert nem tartja fontosnak.
Talán ez utóbbi az oka annak, hogy nem szoktunk(?) ilyent kívánni?
Vagy pedig egyszerűen azért mert mindenki másképp éli meg a nemzethez tartozást?
Oszt ha az embernek lánya, fia többszáz kilóméterre van a sajátjaitól, még az augusztus is más. Mikor érzed a mediterránt, meg a hideg, száraz fehér kondenz vizét lecsorogni a poháron, miközben a tenger meg veri, veri, veri a partot és beugrik a fellobogózott Pest-Buda…. a gyűlöletmentes, vasárnapi… és pont augusztus 20 na akkor ahogy a nagy Lovasi mondja
Lemez (Kiscsillag) megjelenik a hónap végén
Mert itt az van amit én akarok na jó jöhetnek a csillagok
Csak intek aztán itt van neked mindenből nagyon sok
Egy barát és egy tigris jönnek utánad itt is
És madarak ejtik öledbe amit megkívántál SZINTIS
Játssza éjfél után a székely himnuszt és dalol a fán a kuvik és tust
Húz a szívben valami ami egyszerre rohadt és szép
És a szárnyak nélküli puha szélben nyikorognak az ólajtók
És fűcsomók nőnek a lovak helyén én tudok egy altatót
2006. augusztus 28., 9:05 pm
Szoktunk nemzeti ünnepen ,,Kellemes ünnepet” kívánni?
Nekem ez furcsa.
2006. augusztus 30., 11:57 pm
Miért?
2006. augusztus 31., 9:01 am
Az igazán szellemes az lett volna, ha a gépeden ez így nézett volna ki:
Sărbători fericite!
2006. augusztus 31., 3:09 pm
Azért furcsa, mert én eddig csak románoktól hallottam, akik kedveskedni akartak. Ha gesztust tennék más nemzet fiának akkor nem a nemzeti ünnepen tenném egy ilyen jókivánsággal, hanem mondjuk egy történelmi figura nagyságának elemzésével stb.
(Megint egyházias szöveggel jövök,) de nekem csak karácsonykor, húsvétkor tűnik elfogadhatónak egy ilyen jókívánság.
Nemzeti ünnepen valahogy mindenki másképp ünnepel: van aki kokárdát tűz, van aki zászlót tesz ki a házára, vagy a szobájába, (vagy a blogjába), van aki nem is ünnepel, mert nem tartja fontosnak.
Talán ez utóbbi az oka annak, hogy nem szoktunk(?) ilyent kívánni?
Vagy pedig egyszerűen azért mert mindenki másképp éli meg a nemzethez tartozást?
2006. szeptember 1., 8:07 am
Oszt ha az embernek lánya, fia többszáz kilóméterre van a sajátjaitól, még az augusztus is más. Mikor érzed a mediterránt, meg a hideg, száraz fehér kondenz vizét lecsorogni a poháron, miközben a tenger meg veri, veri, veri a partot és beugrik a fellobogózott Pest-Buda…. a gyűlöletmentes, vasárnapi… és pont augusztus 20 na akkor ahogy a nagy Lovasi mondja
Lemez (Kiscsillag) megjelenik a hónap végén
Mert itt az van amit én akarok na jó jöhetnek a csillagok
Csak intek aztán itt van neked mindenből nagyon sok
Egy barát és egy tigris jönnek utánad itt is
És madarak ejtik öledbe amit megkívántál SZINTIS
Játssza éjfél után a székely himnuszt és dalol a fán a kuvik és tust
Húz a szívben valami ami egyszerre rohadt és szép
És a szárnyak nélküli puha szélben nyikorognak az ólajtók
És fűcsomók nőnek a lovak helyén én tudok egy altatót