2001 szeptember 11 és a média




Pont öt éve, egy keddi napon, hatalmas gyűlést rendeztünk a hivatalban. Behívtunk minden hírszerkesztőt a tévékből. Elkezdtük a beolvasást: ez így nem mehet tovább, hogy az erőszak és a kegyetlenkedések és az agresszió és…Ültek, tűrtek. Már nagyon szerelmes voltam a hangomba, mikor Radu Cosarca, akkoriban az Antena 1 hírszerkesztője, a következőket mondta, szó szerint: Gáspárik úr, értse meg, hogy nem az a hír, hogy a repülő leszállt a reptéren, hanem az, hogy a repülő leszáll, mondjuk a vasútállomáson. Osztottunk-szoroztunk de nem talált a szó. Dühös voltam, tehetetlenségemben. Délben hazamentem, bekapcsoltam a tv-t és látom, hogy egy repülő éppen nekivágódik a WTC-nek. Első reakciómban átvittem egy másik csatornára, Cosarca magyarázta a látottakat. Átvittem a harmadik csatornára, hogy ellenőrizzem, jól látok? A hetedik csatorna után vettem a telefont és az ország különböző pontjait kezdtem pötyögtetni: ti is azt látjátok, amit én? Bekapcsoltam az Internetet is…
Jóval az események után tudatosodott bennem a történet. Vagyis száz éve elég volt egy családban a Kalendárium, hogy az év eseményeit megtudják az emberek. Szépanyáink és szépapáink elhitték… ma nem elég, az élő egyenes adás, a telefon, az internet…Száz év (100) alatt kialakult a hír mint árú, lett belőle piac, lett média, információs társadalom, majd felzabálta magát!
A dátum 2001 szeptember 11

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

Megjegyzések lezárva.