Dilemma 2




Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam ezt a bejegyzést vagy nem.
Pár napja felhívott egy számomra igen kedves újságíró. Olyan volt mint 20 dkg párizsi. Kimért és hideg. Arról akart meggyőzni, hogy az erdélyi magyar újságírás nagyon szegény, ha nem áll mögötte a FIDESZ vagy az RMDSZ. ( Ő használta így) A szegénység miatt meg nem lehet alaposságot elvárni a sajtó munkatársaitól. Vagy negyven percig beszéltünk. Próbáltam elmagyarázni, hogy ameddig nem szegény, nagyon szegény színész voltam ( festőműhelyben laktam, a wc két emelettel lejebb, vacsora nagyon ritkán, rádió bezárva….1988-1989) pont úgy játszottam mint amikor autóval mentem haza. Nem látom az összefüggést a vagyoni helyzet és a szakma között. Nem hiszem, hogy meggyőztem. Kértem mindezt mondja el a blogban. Elzárkózott tőle. Felhívta barátilag a figyelmemet, hogy egyre jobban haragszanak az erdélyi magyar profik és kellemetlen lesz nekem… Őszinte volt. Valahogy mégsem értem a dolgot. Próbáltam magyarázni, hogy engem még érdekel a sajtó és felelőssége. Nem a nagy erdélyi halottak napjára készülök. Itt nekünk jövőnk van.
Mikor kabaréztam (azt találtuk ki, hogy legyen pénzünk. Bejött!!!!) rengeteg politikust pellengéreztünk ki. Soha senki nem vette a fáradságot ( BÁTORSÁGOT), hogy személyesen felhívjon, kioktasson, elmarasztaljon. Nem kíméltük sem Domokos Gézát, sem Katona Ádámot, Szász Jenőt, vagy a mi Bélánkat… Volt aki tüntetőleg kiment az előadás közben, de ez még a kilencvenes évek elején volt. Ugyanazzal a vehemenciával fogalmazom meg a sajtó problémáit és egyre jobban érzem a sértett, haragos emberek morgását.
Voltam közéleti izé. Párszor nekem estek a sajtóban, de soha nem mertem volna felhívni egy főszerkesztőt, hogy kikérjem magamnak, tanácsoljak, sugaljak. Mi van itt? Miért nem bírja a sajtónk a kritikát? Lehet tévedek. Lehet tévedtem. Nem emlékszem, hogy valaha ténybeli dologban való tévedés után ne ismertem be volna a tévedésem. Ritkán de megtörtént. A magánvélemény szabadságáért meg még az utcára is kimentem, pedig be voltam szarva mert lőttek. Most 16 év után…. Nem értem.
Bevallom, többször felvetődött bennem az elmúlt napokban, hogy abbahagyom ezt az egészet. Vagy magasztalni fogok mindent. Vagy….
Nem tom. Nem értem…

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

4 válasz: “Dilemma 2”

  1. Zs.

    Nehogy abba hagyd, istenmencs. Ne hülyéskedj. De tény, hogy minden harmadik kritikára juthatna egy dicséret is (ez utóbbit nehezebb megtalálni, de ott van, csak vissza kell fogni a tempóból, pl). Mondom ezt azért, mert ezzel a bloggal és ebből a pozicióból sokkal többet is tehetnél, ha nem egyéb éppen azzal, hogy felhagysz azzal a rommagyar gyakorlattal, ami a kudarcra érzékeny, azt bünteti, de a sikereket ignorálja, nem motivál, pl. dicsérettel (1-2 szó, nem több). Nem csak ez a 2 véglet van: “magasztalni mindent” + “mindenbe belekötni, amibe csak lehet”. :) Lesz ez még igy se, ne add fel, lám, az is figyeli a blogodat, aki egyébként rád nem figyel/ne. Én drukkolok. + Valamiféle összefüggés azért van a pénz meg a többi között: pénz nélkül nincs boomtévé, ha az nincs, nincs arte, ha az nincs, akkor kevesebb a perspektiva, stb – ez csak egy példa.

  2. bezzeg

    addig szegény a hazai sajtó amíg mögötte állnak azok a bizonyosak. nem is egy olyan eset van, amikor “veszik” a fáradtságot és a “hogy merted”, vagy “milyen dolog ez” kérdések elhangzanak. ha valaki tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takaró eltakar bizonyos válaszokat, akkor nincs baj. de ha tovább menne, akkor már ott van a lóláb, amely kilóg, és a szemedre hány. s a kalapáccsal meg az orrodra koppintanak.
    hazai sajtó, hazai magyar sajtó, meg a függetlenség. ez két külön fogalom. a pártújságok ideje nem járt le. mert – és ezzel fejbevágom önmagam – tényleg szegény a hazai sajtó, ha nem áll mögötte ez meg az, vagy ezek meg azok. De ez utóbbi esetben anyagilag szegényednének le. szép dolog, hogy támogatják a hazai magyar sajtót, csak miért kell éppen ilyen mértékben nyelvvel viszonyozni. kevesebb több lenne, legalábbis gazdagabb lenne a magyar média

  3. peemrose

    Nehogy abbahagyja. Nehogy. Az nekem személyes veszteség lenne. Budapesten. Márpedig itt most szükség van arra, hogy értelmes szavakat olvassunk.

  4. Administrator

    az értelem ma Budapestről elköltözött. Ismeretlen helyen tartózkodik, meghatározatlan ideig.