Autonómia és művészet
Az az igazság, hogy jót nevettem a tennap. Egy kritikus, kedvenc Pulzus műsoromban, arról kesergett, hogy nehéz helyzetben van a sepsiszentgyörgyi színház, mert az önkormányzat, aki a pénzt adja, beleszól a színház munkájába. Most nem is az az érdekes, hogy a másik fél nem volt megkérdezve. Nem vagyunk mink Londonyban… Pozitív példa Kolozsvár volt ahol a színház Bukaresthez tartozik és békén hagyják. Jön a pénz és a művész meg alkot. Most jön a mosoly. Mindeközben egy másik kanálison, vagy csatornán, éppen a “magyarokat” csesztették a kulturális autonómia miatt. Mármint, hogy mit akarnak a magyarok beleszólni, az őket érintő kulturális kérdésekbe. Ez mán döfi. Dőlt belőlem a kacagás. Képzeljük el ha az RMDSZ kivívja a kulturális autonómiát és minden magyarul működő intézmény vezető kinevezésénél lenne egy magyar önkormányzati tanács! Lesznek olyanok akik elfutnak feljelenteni Bukarestbe. Ajaj de még mennyire. Már megtörtént mikor a marosvásárhelyi színház átkerült a Maros megyei Tanácshoz. Egyszercsak látták a tanácsosok, hogy mi lesz a pénzzel…. Művészeink rögtön ölbe fogták az intézményt, curük Bucuresti és azúta is élnek mint Marci Heves városában. Nem vonom kétségbe, hogy Sepsin nincs meg az ideális alkotási közeg. Párbeszéd nélkül valószínűleg nem is lesz. A kérdés csupán annyi: mikor fog a politika leűlni a művészetek képviselőivel egyeztetni? Halló média, van egy asztal és két szék a stúdióban?
2006. december 7., 10:36 am
Eh. A kulturális autonómiának része a kulturális intézmények autonómiája is, nem? Vagy ez már nem is kultúra, hanem kulturáltság kérdése? Hogy – ha már pénzt áldozol rá – tiszteljed is annyira a munkájukat, hogy nem pofázol bele.
2006. december 7., 11:07 am
Szentgyorgyi szinhazhoz…… Jo a tarsulat, soprik be a dijakat, hataron innen es tul, most legutobb epp a roman szakma elismereset vivta ki. Kozonseggel nincs baj, nagytermi eloadasok vannak nagyreszt. Es ekkor jon Almos (a varos lezullesztoje, de nem gond, szenator lesz, gyertek birkak az urnakhoz) es aszondja, hogy irgumburgum, nekem nem kell a vilaghiru Bocsardi rendezo sem, csak az erdekel h tapsikaljon az arkosi, egerpataki(nem veluk van bajom) kozonseg, hagyjunk mar fel a komoly munkaval, legyen inkabb valami vidam Csardaskiralyno, es szezononkent meg legalabb 6 ebbol a mufajbol. Kell a szeles paplanu kozonseg, hogy mindenki beferjen alaja, az arkosi is es a trendi is, de ezt ne Almos szabja meg, mert o a gore, hanem szabja meg az igeny es a parbeszed. A ket szek. Mert lehet nem eri meg eluzni Bocsardit, hogy 1 Csardaskiralyno helyett. egy masodikon is szorakozzon Mari neni.
2006. december 7., 11:24 am
bocs, fodor, lattad mar azt az 1 Csardaskiralynot Sepsin? nem hiszem, hogy Almos epp arra gondolt volna, amikor operettrol almodott – mert az bizony muveszszinhaz a javabol, amiert nem kell Bocsardinak szegyenkeznie. s lattad a muvesszinhazinak szant Macbeth-et? no, az volt a gaz…
2006. december 7., 11:36 am
Embereeeek! Amiről vitatkoztok, az valójában a színház magánügye. Amíg nem tolódik el a dolog valamilyen szélsőségesen rossz irányba, ami már külső beavatkozást igényel, szívük joga eldönteni a műsorpolitikát, akkor is, ha az előfizetők pénzén játszanak. Ez kultúra, nem zöldségpiac.
2006. december 7., 11:37 am
előfizetők = adófizetők, elnézést
2006. december 7., 12:50 pm
A kérdés az lenne, hogy vajon a művészvilág vállalja az autonómiát?
2006. december 7., 1:08 pm
Ha nem válallja, hát nem akkora gond. Manapság már sok szép dolgot lehet a színészi diplomával. Pl. B kategóriás filmeket szinkronizálni, mosóport meg initimbetétet reklámozni, stb., stb. Oda nem kell sok autonómia.
Hajrá, hulljon a férgese!
2006. december 8., 12:52 pm
Szerintem vállalja az autonómiát, kérdés, milyen értelemben vett autonómiára gondolsz? Műsorpolitika kidolgozásában, önálló projektek kitalálásában biztos. Anyagi függetlenséget nem vállalhat, az képtelenség. Ellenben úgy tűnik, hogy az egyik legrosszabb intézkedés, ha a színház az önkormányzatok égisze alatt működik. A döntés a kezükben van, nekik pedig fogalmuk sincs, miről beszélnek.
Egyetértek azzal, hogy a szentgyörgyi “Csárdáskirálynő” egy remek előadás, a nép is imádta, a kritikusok, a benne játszó színészek, meg a “magas igényekkel” rendelkező nézők is. De azt hiszem, ezzel nem fogták be az önkormányzat száját, nekik CSAK ilyen előadás kellene /márpedig nem lehet minden egyes darabból stb.remekművet lopni színpadra/, azt pedig az autonómiára vágyó színészek meg rendezők, igazgatók is soknak tartják.
Nem tudom, hányan láttátok az “Ilja prófétát”? Me autonómia, kerekasztalbeszélgetésen vagdalkoznak az egyházak a színház ellen, be akarják tiltatni a darabot stb. Me még egy autonómia: Kolozsváron a Rákóczi út 44-es szám alatt lakó Sárika néni mondja meg, hogy ki legyen a színház igazgatója. És ezekre van fórum, kedveseim, az erdélyi magyar sajtó hagyja, hogy a 10 éve a színház felé sem járt emberek minősítgessék a műsorpolitikát, az intézmény vezetőjét.
Jöjjön el, nézze meg, menjen haza, jelentse ki, hogy neki ez a Beckett aztán egyáltalán nem tetszett, többet ilyenre el sem megy. Jöjjön el 5 év múlva, nézze meg az unokájával “A kék csodatotrát”, vagy a “Maszat-hegyet”, menjen haza, jelentse ki, hogy ezentúl a gyermekelőadásokra föltétlenül elmegy. És itt az ő tiszte végetért.
Kolozsvár szerencsés helyzetben van, mert a megélhetése nem ettől a Sárika nénitől függ, aki annyiszor válik sárkánnyá, ahányszor a Tompa Gábor nevét meghallja. Sepsiszentgyörgyön a Bocsárdi nevétől indulnak be ugyanígy a kedélyek. Induljanak, legyen téma a szomszédasszonnyal hetekig, fröcsögjenek kávé mellett stb. Joguk van ehhez.
Sajnos, ha a szentgyörgyi önkormányzat fröcsög a déi kávéja mellett, annak komolyabb következményei vannak.
Egyébként tavasszal, amikor a Harag György Emléknapok voltak Kolozsváron, Markó eljött találkozni a színházak vezetőivel és az egyik fő téma az volt, hogy az önkormányzatok ne szóljanak bele műsorpolitikába stb. Ígéteret kaptak arra, hogy egy kicsit “beszólnak” pl.Szentgyörgyön, a folytatást az ottaniak jobban el tudják mondani. Valószínüleg nem volt folytatás.
Amúgy ugyanazon a találkozón a nagyon értelmes erdélyi román sajtónak a következő jó kérdése volt Markóhoz: Mi a helyzet a bukaresti Magyar Színházzal?
Ugyanúgy, két nappal ezelőtt a Romaniafilm sajtótájékoztatóján a kolozsvári újságíró szintén jó kérdéssel rukkolt elő: Hány mozija van a városnak és hogy hívják azokat?
Mit vártok önkormányzatoktól stb.-től, amikor néha az az érzése az embernek, a kultúra a béka …alá szorult, a “Miért nem csináltak járdát az XY utca Z szám alatti tömház baloldalán?” típusú kérdések több széket, meghívottat és betelefonálót vonzanak a médiák műsoraiban, mint pl.a kultúrpolitika.