Pécs és én
Az elmúlt időben több magyarországi lapban (Dunántúli Napló, Magyar Narancs, Magyar Hírlap) felröppent az a hír, hogy a pécsi Európai Kulturális Főváros művészeti igazgató jelöltje lennék. Nem szóltam róla, hogy nyugodtan menjenek a dolgok. Idézet a Magyar Hírlapból, 2006 december 1 : A polgármester korábban többször kijelentette: nincs előírás arra, hogy pályázati úton kellene megválasztani az art direktort, és ezért december 14-én maga dönt a személyéről. Elárulta, hogy több jelölttel is tárgyal. A Dunántúli Napló című helyi lap értesülései szerint öt név került szóba…A további három állítólagos jelöltet – Kishegyi Viktóriát, a Stuttgarti Magyar Intézet egykori vezetőjét, Csúri Károly szegedi irodalomtörténészt és Gáspárik Attilát, a Romániai Országos Audiovizuális Tanács alelnökét – lapzártánkig nem sikerült elérni.
Most itt nem akarom feszegetni, hogy Magyar Hírlap hol keresett, hogy nem tudott megtalálni… ha vidéki újságocska lennék is, leszakadna a pofámról a bőr…
A lényeg, hogy a hír igaz. Voltak tárgyalások, voltam Pécsett is. Mikor lejárt a mandátumom Bukarestben több ajánlatot kaptam. Közük volt a pécsi is. Most, hogy egy igen tehetséges embert neveztek ki, Méhes Márton személyében, be kell vallanom magamnak, hogy …. na … lehet, hogy ez túl nagy falat lett volna számomra… Amúgy a hiúságomnak jót tett, már maga a tudat, hogy néha nem élek hiába és ez messzebbről is látszik. Legalábbis úgy tűnik.
A tárgyalások jók voltak, meghallgattam mit kérnek, elmondtam mit tudok és a végén nem találkoztak a dolgok.
Bevallom az ami igazán gátolt a teljes odaadástól az a magyarországi légkör volt. Bárhova mentem, szembe jött a bizonytalanság, a méregetés. Éreztem mindenhol egy skatulyában érkezek, amit nem én választottam, hanem belegyömöszöltek. Minden beszélgetés első negyedórája, ha volt ennyi, azzal telt, hogy a rajtkockára álltam, pedig egy kicsit szerettem volna „külföldön” dolgozni… Ma Bukarest világosabbnak tűnik sok szempontból. Hamarabb eltalálod, hogy melyik testrészedet védd.
Sok sikert a városnak, sok sikert Magyarországnak, mert megérdemlik. Magunknak meg kellemes hétvégét, mert …
2006. december 18., 9:32 pm
a felhők könnyeznek mert láttak valamit köd korukban a Földön … e könnyek mossanak át minden fájdalmat és közönyt az adventi úton
2006. december 21., 6:18 pm
Magunknak meg kellemes hétvégét, mert …
Mi a befejezés? Izgatottan várom.
2006. december 22., 9:21 am
a pontokkal írt részek mindenkinek a maga kedve szerint töltendők ki
2006. december 29., 8:49 pm
Kedves Attila!
Örömömre szolgált, hogy megismerkedhettem blogoddal és ezen keresztül veled!
Pécsiként most kicsit sajnálom is, hogy nem lettél pécsi, azt a bizonyos posztot betöltve, mert értenéd a blogger mentalitást, a blog hihetetlen erejét (mármint ott, ahol)!
(Ez persze nem előítélet a kinevezett úrral szemben.)
Talán érdekel, hogyan értem el ide. Beütöttem a Google keresőbe: “blog Pécs”. Erre a kifejezésre nyolcadik a blogod – és pécsiként belenéztem
(mindez 302.000 szótalálat mellett, ami nem kis teljesítmény.)
Látom, blogod PageRank értéke 4/10, ami szintén szép eredmény, és irigylem a Security Image-t, amelynek letöltése nekem valahogy nem sikerült.
(Ha megadnád, te honnan töltötted le a WP-ről, megköszönném!)
Viszont látom, a Valid XHTML hibát mutat nálad, célszerű volna kiküszöbölnöd.)
Hanem a lényeg. Írod: “Bárhova mentem, szembe jött a bizonytalanság, a méregetés. Éreztem mindenhol egy skatulyában érkezek, amit nem én választottam, hanem belegyömöszöltek.”
Tanulságos két mondat ez itt, a légkör finom megfogalmazása. Sajnálom, de kár volna tagadnom, helyiként olykor magam is így…
Szóval örültem, hogy itt járhattam! Boldog és eredményes új évet kívánok!
2006. december 30., 8:22 am
köszönöm a jókat. Nagyon szurkolok Pécsnek a sikerért. Minden esélye megvan rá, ha egy kicsit nyitottabb lesz. Az még nem eredmény, ha néhány pesti művész pár napra lemegy oda lötyögni. A technikai kérdéseket meg továbbítom a barátaimnak, mert nekem az … na.
2006. december 30., 2:25 pm
Kedves Attila!
A tegnapi, nálad tett net-bolyongásom emlékét néhány mondatban megörökítettem blogom legfrisebb posztjában, s mivel név szerint említettelek meg, erről illik, hogy tájékoztassalak!
S egyben egy “stafétabotot” is szeretnék átadni neked, az öt lehetőségemből egyet – kérlek, fogadd el ezt egy pécsitől!
Itt találod: Játék
Kérlek, fogadd el!
Üdv:
El Lobo – A farkas
2007. január 1., 6:40 pm
most valahol a vilag vegen vagyok, de ahogy idom lesz elek a lehetoseggel
koszi