megvolt
Átestem az első munkanapon. A beosztottak örültek és panaszkodtak, hogy nagy a fejetlenség… (ezeket a dolgokat át kell szűrni a bukaresti túlzásokon) Ami a többieket illeti, röviden: nem lesz egy fáklyás menet. Új kollégám egy részének nagy ambíciói vannak, különösen azzal kapcsolatban ami az alelnökséget illeti. Többen harcolni akarnak… mindennel és mindenkivel. Nem tudom én dolgozni szeretnék, úgy ahogy eddig. Január 9.-én lesz a választás. Addig valószínűleg írok egy programot és szavazásra bocsátom. Persze még sok van jövőig és lehet ezek a dolgok senkit nem érdekelnek. Na minden jót.
2006. december 28., 3:58 am
kedves Attila ur!
orommel fordultam egyet blogjaban, ajanlasoknak eleget teve.
most igencsak atestem mar az idorostan, de igyexem visszaterni, es maradando pillantasokat vetni rea.
aztan kivanok onnek, es szepseges csaladjanak meseszep… Karacsonyrol lecsusztam, de potoltassek be jovore, igyhat fordulatos uj esztendot avagy ujesztendot, es nyugodt, eberalmos tisztanlatast.
tisztelettel,
czano
2006. december 28., 7:19 pm
Nem is tudom, miért?! Az emberfia, itt Vámospércsen fogja magát és elolvassa “mindennapi” írásaid. Nem a személyes ismerettség okán, az már régen volt. Van ebben a te munkádban, közléseidben valami megkapó “faszafiúság”. A “nagyfiú” őszintesége. Blogozni nagy divat manapság. De ahogyan leírod azt hogy ekkor és akkor ilyen és olyan értekezleten…Ez mármár izgató! Még mielőtt megkérdeznéd, hogy: ha nem érdekel, miért olvasom?! Íme a válasz: Marhára kíváncsi vagyok, hogy ki az a Ralu!
Boldog Újesztendőt!
2006. december 29., 11:48 am
Szia Józsi, kösz az érdeklődést.
Ralu a CNA elnöke, nős, két gyerek édesapja, amúgy rendes fiú.