Sajtószabadságról
1991-ben május 3.-át, az ENSZ a Sajtószabadság nemzetközi napjává nyilvánította. Lenne is mit beszélni a sajtó szabadságáról, különösen erdélyi magyar viszonylatban. Ma megkérdezett a székelyudvarhelyi Prima Rádió, hogy sajtószabadság van-e vagy cenzúra a romániai magyar sajtóban? Nem szeretem az ilyen „fekete-fehér” kérdéseket. Természetesen egy kereskedelmi rádióban nincs idő lelkizni és különben is dicséretes, hogy egyáltalán foglalkoznak a kérdéssel.
Véleményem szerint a mi sajtónk nem teljesíti a közélet, a demokrácia őrzőkutyája szerepét. Nem tudok olyan lapról, amelyik csupán piaci alapokon működne. Magyarán a reklámokból és az előfizetésekből tartaná el magát. Ebben a zavaros helyzetben is vannak különbségek. Egyes lapoknál tudjuk, hogy ki adja a pénzt egyeseknél meg nem. Hitelesen, sok esetben, a példányszámokat sem tudjuk. Mennyire szabad az a lap, amelyiknek nem ismerjük a finanszírozóját, és nem tudjuk a példányszámát? Mit kezdjünk azokkal, akik a régi rendszerben kompromittálták magukat, mint újságírók? Ma, viszont anélkül, hogy szájat mostak volna, osztják az észt. A sajtónk nem tudta önmagát megtisztítani, lehet hitele más kérdésekben?
Óriási hány van a felkészült újságírókból. Külpolitikai, oktatási szakértők, művészeti kritikusok, politikai elemzők? Miért van az, hogy a magyarnyelvű oktatás egyetlen tematizált problémája, a magyar feliratokra korlátozódik? Ez csak egy (1) példa. Sok van még amiről beszélni kellene, de hol? Ha a magyar újságírók hónlapja hetekre elalszik?
Vannak magyarnyelvű rádiók, amelyek profitot is termelnek, de ők kerülik a közélet kérdéseit. A közéletnek is jót tenne egy komoly, hiteles kontrol.
Igazságtalan vagyok, mert beszélhetnék jó dolgokról is, ha már ünnep van. Egyszerűen nem vagyok bölcs. Jöjjön egy aktív erdélyi magyar véleményformáló, aki szintén „töretlenül” alkot, ma is. Csak egy elrettentő példa a túlélők bölcsességéről.
Bölcsesség
Ahogy a szédítően csobogó patakocskák
dús zuhatagba öntik a sodrást,
Ahogy a rendre szedett pipacsokból
kötjük a csokrot,
Ahogy az értelem önti okokból a gondolatot,
Ahogy a szétdarabolt nagy tömb-tömegekből
emberek újból rakják lakható szép palotáik,
Tízezer éve kormányzó nagy egyszerűséggel
gyűjti össze a párt a nép erejét.
Nem volt ily szertartásnélküli nagyhatalom még.
(A szerző személye nem fontos)
Amúgy Isten éltessen minden újságírót, aki megérdemli.