Ralu Filip 1959-2007
Nyugodj békében Barátom
Să-ţi fie ţărâna uşoară!
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.
2007. május 23., 2:16 pm
http://www.jurnalul.ro/articole/93209/decont-nedrept-cu-viata%e2%80%a6
E tot ce am putut scrie…
2007. május 23., 2:31 pm
Isten nyugtassa!
2007. május 23., 9:41 pm
Megdöbbentő…elment egy Ember…
Kár, hogy ilyen módon kell mondanom, de gratula a pozicióért…
2007. május 23., 11:14 pm
Előbb vagy utóbb minket is utolér…
2007. május 24., 8:23 am
Isten nyugtassa!
2007. május 24., 10:28 am
In memoriam Ralu Filip
AKI A HELYEMRE ÁLL
Ady Endre
Lehet-e, lehet-e,
Hogy jön még ájult tűz-nyár,
Bukó-csillagos éjek
S hogy én, Én már ne éljek?
És majd szürik a bort
Pompás, aranyos őszben
S ittasan,tarka lombok
Hulltán nem én borongok.
….
S akkor is lesz tavasz,
Virág, dicsőség, mámor,
Tavasz-heroldok szállnak
S engem már nem találnak.
Lehet-e, lehet-e?
Hisz mindez enyém volt.
Én vágytam, én daloltam,
Minden minden én voltam.
CEL CE-MI IA LOCUL
Ady Endre
Dar, oare, se poate, se poate
Vară de jar să mai vină,
Nopţi cu pleiade de stele,
Făr-a mai fi printre ele?
Iar vinul cândva s-o mai trage
În toamna de aur, speldidă,
Când frunze zbura-vor uscate
Să nu beau eu, trist, se mai poate?
……
Şi-atunci va mai fi primăvară
Şi flori, şi extaze. şi glorii
Şi-n van vor zbura vestitorii
Şi nu m-or găsi-n primăvară?
Dar, oare, se poate, se poate, se poate?
Al meu, doar, cândva, fuse totul.
Dorinţele, cântecul meu,
Totul, o totu-am fost eu.
(tr. Tudor George)
2007. május 25., 11:03 am
Nagyon sajnálom, Gáspi. Megdöbbentett a hír. Igazán profi módon vezettétek a CNA-t, egyike volt azon nagyon keveseknek aki nem bántani, hanem építeni akart. Nyugodjon békében.
2007. május 25., 12:08 pm
Nagyon sajnálom, hogy ilyen kegyetlen és igazságtalan a sors. Mind kivülálló a munkájáról és tevékenységéről nem szeretnék nyilatkozni, viszont azt elmondhatom, hogy egy jó ,értelmes, nyugodt normális EMBER volt. Lassan 10 éve, hogy feleségével, Dana-val csoporttársak voltunk az egyetemen, akkor is fontos személyiség volt, de soha nem éreztette ezt a dolgot. Emberségből jeles! Őszinte részvétem a családjának, hozzátartozójainak, barátainak. Nyugodjék békében.
2007. május 25., 12:22 pm
Egyszerű tv nézőként tudtam csak RF-ről, de egyike volt azon kevés román nemzetiségű “politikába-beleszóló”-knak, akikkel igazán egyetértettem mindig.Megint csak felteszem a (megválaszolhatatlannak tünő)kérdést: miért mindig a legértékesebbek mennek el?És, ennyire fiatalon?
Őszintén sajnálom halálát.Nyugodjék békében.
2007. május 27., 11:35 pm
Foggalmam sincs, hogy ki volt Ő…
De olyan szépen reagáltatok, hogy kénytelen vagyok egy szál rózsát …..
2007. május 31., 8:08 am
Béke poraira!
Nem tudtam, hogy közeliek voltak, a tévében láttam, hogy kértek öntől is interjút. Igazán sajnálom, hogy nincs már közöttünk.
Már akkor hozzá szerettem volna szólni ehhez a bejegyzéshez, csak aztán nem akadt rá se kedvem, se időm. Csak két dolgot szeretnék mondani. Az egyik az, hogy amennyire ki volt az “egész” média Filip úrra (mert ha valamilyen bűntetést vagy megszorítást eszközölt a CNA, mindeki őt szídta…), annyira halkan és kedvesen beszéltek róla, amikor elhunyt. Persze despre morţi numai de bine, csak számomra óriási volt az ellentét.
A másik pedig Cristina Trepcea szavai… nem tudom idézni, de könnyes szemekkel azt mondta, hogy nem jön, hogy elhigyje, hogy Ralu nincs már, és csak azt sajnálja, hogy soha nem mondta neki, hogy mennyire kedveli és tiszteli! Ez a mondata volt az, amelyik az addigi enyhe elkeseredésemet és együttérzésemet, szinte méreggé és dühvé változtatta. És most nem Trepcea asszonyra voltam “dühös”, hanem magunkra emberekre.
Rosszat mindig olyan hamar tudunk mondani (egyesek – legtöbben…), egy-kettő belegázolunk a más lelkébe, nagy könnyedséggel, de azt mennyire ritkán mondjuk ki, hogy rokonszenvet érzünk valaki iránt, kedveljük, szeretjük. Ezen kellene változtatnunk valahogyan…
Mégegyszer őszinte részvétem
2007. május 31., 11:35 pm
Nyugalma legyen csendes!
Fantasztikus ember volt, megdöbbenéssel olvastam halálhírét. Eleinte még azt reméltem, hogy megint a sajtó dobta el a súlykot, de gyorsan kiderült, hogy sajnos a meztelen igazság.
Volt alkalmam személyesen megismerni Ralu Filipet, talpig úriember volt, aki tudta, hogy mit akar és azt hogyan érheti le.
Isten nyugtassa.