Ma reggel, miután három nap alatt dolgos voltam Bukarestben, okos voltam Budapesten, turista Kolozsváron, szellemes Marosvásárhelyen és elragadó Székelyudvarhelyen áldoztam a tv oltárán. Pár percig bírtam. Kezdjük az elején.
Budapesten volt egy konferencia a magyarországi közszolgálati műsorokról és a határon túliak médiafogyasztási szokásairól (szervező: www.eokik.hu). Az előadók között Szerbhorvát György, Gavra Gábor, Tímár János, Vásárhelyi Mária, Húshegyi Gábor, Ágoston Vilmos és még sokan mások, akik a mai földrajzi határok egyik vagy másik oldalán laknak de szellemiekben nem használnak útlevelet. Terítéken elsősorban azok a csatornák, amelyek ma a közpénzekből működnek és a határon túl is tevékenykednek. Sok volt a panasz, igen sok. A tudósítók politikai, gazdasági érdekeik által befolyásolt anyagok, a határon túl működő politikai szervezetekkel szemben való kritikátlanság, egyes magyarországi politikai erők túlsúlya a műsorokban, a korszerűtlen szerkesztői elvek, a határon túliak nézői szokásainak nem ismerete… Abban mindenki megegyezett, hogy az ikonikus határon túli műsorok, mára már nagyon bosszantóak. Magyarán inetegrálni lehet és kell a pozsonyi, szabadkai, marosvásárhelyi eseményeket a tv műsorokba. A Kaligram kiadó új könyve nem szlovákiai magyar esemény, hanem magyar esemény, Tompa Gábor angliai rendezése nem (csak) határon túli magyar esemény, Kovács András Ferenc nem régiós költő, hanem a magyar és a világirodalom része, Bogdán Zsolt, kolozsvári színész, mint magyar színész játszott Athénban pár éve egy európai produkcióban… A Felvidékről jött előadók jókat nevetnek a „határáron túli” címkén miután a Szlovákia EU tagjai. Változtatni kell, mert drámaian esik a nézettség a magyar kereskedelmi csatornákkal szemben. A múltba való révedés mellett, helyett egy jövőképet kellene kidolgozni, ahol a szellemiekben Sepsiszentgyörgy és Sopron, Nagyvárad és Dunaszerdahely egyenrangúan jelentkezik. Persze jó biznisz, egyeseknek az istápolás de akkor ne az adófizetők pénzén tegyék, hanem alapítsanak saját csatornát, ott aztán annyit és olyat tehetnek, amilyet akarnak egyszerre több csatornán is. Na ezekkel a témákkal mulattuk az időt. Természetesen az érdekeltek, Duna tv, MTV nem voltak jelen, kivéve a Kossuth rádió Gecse Gézája, de ő is csak egy rövid ideig. Erre hazajövök, és mit látok az MTV Napkelte műsorába? Ajánlat 9 napra, számos meghívottal és ebbe a több mint száz vendégbe egy „határon túli” sem fért bele. Erről van szó. Erről lenne szó. Ha létezne egy média magyarság, amelyik az értékek mentén működne, alapos széles látókörű szerkesztéssel, az egész népszavazási őrület nevetségessé vált volna és értelmetlenné. Így is az volt, mert egyesek erőszakkal akarták elfogadtatni magukat évszázados félreértések, érdekkülönbségek, egymás nem ismerése nélkül, egyszerre, egy vasárnapi szavazás alapján. Az egymásrátalálás, a szellemi közös élettér kialakítása nagyon hosszú folyamat és nagyon nehéz, a média alkalmas lenne ezt a folyamatot elkezdeni és generálni. Ma a Napkelte műsorajánlójában újra láthattam, hogy erre még mindig nincs meg az akarat, és a szerkesztői képesség. Nekünk meg az a feladatunk, hogy folyamatosan észrevetessük magunkat alkotásainkkal, értékeinkkel és soha sem sértettségünkkel, bosszúvágyunkkal…
Nagyon szellemes volt az egyik pozsonyi előadó, mikor a kávészünetben elmondta, hogy a tizenéves fiát el akarta vinni Erdélybe és a gyerek határozottan visszautasította. „Abba sárba, apa?” Kiderült, hogy a gyermek csupán a Duna televízióból ismerte Erdélyt… Azóta a gyerek kapott könyveket és belenézett az Internetbe. De a tanulságot mindenki vonja le, főleg az Erdélyről tudósító erdélyiek… Kellemes Aranyvasárnapot mindenkinek és békés készülést az ünnepre. Legyünk toleránsabbak és megbocsátóbbak.

Elküldve: 2005. december 18., 10:31 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.