«
»

Három sötét óra, s egyebek




Az OTV újra három órát kapott, ami alatt nem kell műsort sugároznia. Magyarán teljes elsötétítés, jár azért mert egy hat (6) éves gyereket este a stúdióban arról faggattak, hogy mit érzett mikor elhagyta az édesanyja. Aztán jókat röhögtek, a gyerek jelenlétében, hölgy havi ciklusán stb. Érdekes, hogy annak idején sokkal kevesebbért végleg felfüggesztettük a tv működését. Most senki nem vállalja a mártírrá való avatást. Ha valóban meg akarnánk szabadulni ezektől a médiahulladékoktól akkor nagyobb összefogásra lenne szükség. Szakmai szervezetek, gyerekjogokat védő hatóságok… Valahogy azt látom, hogy sokaknak kényelmes ez a helyzet mert újjal tudnak mutogatni…
Közben voltam Szófiában és megtudtam, hogy a Belgiumban élő németeknek külön médiaszabályozó hatósága van. Összesen három: egy a vallonoknak, egy a flamandoknak és egy a németeknek. Jó ötlet!
Azt is látom, hogy a tv magyaradása szép anyaggal jelentkezett a 30 éves táncház ünnepén. Nem lehetett volna megnézni, hogy kik filmeztek? Valakik nagyon védik Bíró Ferencet!

Elküldve: 2007. október 9., 4:25 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

Egy válasz: “Három sötét óra, s egyebek”

  1. Stefano Bottoni
    2007. október 9., 10:59 pm

    Még egyszer Biró Ferencről, ha már ilyen mély csend urakodik az ügyről.
    Nem annyira a politikusok és médiaemberek összejátszását csodálom – ez sajnos jellemző a félreértelmezett kisebbségi magatartásra, a “gerinces kisebbségi ember” ideológiájára. Én Biró Ferencet, az embert csodálom. Hogyan képes ezt végig nézni, és hallgtatni? Miért nem képes megkeresni a Könczei családot, beismerni tettét és “keresztény módon” (hányszor hallottam erre hivatkozni ügynökügyekben!) bocsánatot kérni? Kitől és mitől fél, mi tartja vissza? A hálózattől netán? Tartjótisztjétől? Vagy egyszerűen lelkiismeretfurdalás hiányában szenved, mint Szabó Istvánt és mindazok, akik azt is megtagadták, hogy megkövessék azokat, akiket egy életre tönkretettek? Talán ő is büszke arra, amit tett? Netán ő is arra gondol, hogy végül is jobb, hogy ő súgta be Könczei Ádámot, nehogy nála nagyobb gazember tegye?
    Még egyszer, és elnézést kérek, ha ismételem magam: le vagyok dermedve ettől az egésztől.