Hamlet és Krónika melléfogás
Világhírű amerikai musicalt tűzött műsorra az év utolsó előadásaként a szatmárnémeti színház: Fred Ebb, Bob Fosse és John Kander Chicago-ját Keresztes Attila állítja színre. A művet Romániában mindeddig csak a Bukaresti Nemzeti Színház játszhatta, magyar nyelven pedig először mutatják be az országban. írja Fülöp Noémi a www.hamlet.ro-n
A Krónika, Krónika aláírással kürtöli világgá: Az országban Szatmárnémetiben mutatják be elsőként magyarul John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse nagy sikerű Broadway-musicaljét,
Jól jellemzi ez a hír hazai újságírás szintjét és valószínűleg a szatmári társulat irodalmi titkárságát, mert pl. Kicsid Gizella www.hamletro oldalon a szerepei között ezt találni: 2002/03 Velma Kelly – Kander-Ebb-Fosse: Chicago (r. Kovács Levente) Vagyis a Chicago című darabot 2002-ben mutatták be először ROMÁNIÁBAN, Marosvásárhelyen a Művészeti Egyetem Stúdió színházában. Természetesen magyar nyelven. Végre Marosvásárhelyen is megjelentek a mikroportok, a kis méretû, arcra, homlokra, nyakra ragasztható miniatûr hangszedôk. De mi haszna, ha mindegyre zörejeket hallatnak, mintha csak az ötvenes-hatvanas évekbeli Melodia rádiókészüléket hallgatnánk. S akkor oda a zenés mûfaj gondûzô élvezete! A Chicago körülbelül akkortájt születhetett, hozzánk csupán most érhetett el, de az amerikai filmesek sem kényeztettek el a musical filmváltozatával (a tavaly forgatott film Oscar-díjjelölt több kategóriában is). A mostani nagyszínpadi változatot Kovács Levente rendezte, aki a hetvenes-nyolcvanas években a magyar irodalom ismertebb vagy kevésbé olvasott mûveibôl rendezett sikeres elôadásokat, a kilencvenes évektôl mindinkább a zenés mûfaj felé hajlik, ismertté téve szûkebb pátriánkban is a világsikert arató zenés darabokat. Lelkendezett annak idején Stacula Attila az Erdélyi Naplóban. Az előadást több mint hússzor játszották, zsúfolt házzal és a főszerepet felváltva Kicsid Gizella és Újhelyi Kinga játszották. Most kaján vigyorral az ajkaimon, várom a hibaigazítást a Hamlettől, a Krónikától…
2011. január 3., 4:14 pm
A hibaigazítást talán először a szatmárnémeti színháztól kellene várni. Talán nekik illene a legjobban tudni, mit és hányadszor mutatnak be.
2011. január 3., 4:38 pm
Kedves Noémi. megnéztem a Harag György Társulat honlapját, de ott nem találtam meg a magyar bemutatóra utaló kijelentést! Amúgy meg egy újságíró felelőssége, az információk ellenőrzése. Sok sikert a munkájához, ez a kis malőr javítható!
2011. január 3., 5:34 pm
Kedves Gáspi,
azért a marosvásárhelyi színi oldalán is van fejlesztenivaló. Például ez.
http://www.uat.ro/index.php?pg=page&pgid=75
Ha már annyira benne vagy a média meg a kommunikáció világában, légyszi fejlesszetek oda valamit. Elég kínos.
2011. január 3., 5:38 pm
Pedig ott van az. Ni: http://www.harag.eu/url/2011/01/03/hu/Jegyekaszilveszterieloadasra. Nem hiszem, hogy újságírói hiba volna bizalommal felhasználni egy komoly intézmény közlését. De azt sem hiszem, hogy a közlemény megfogalmazója jobban megérdemelné a vitriolt, amit a névtelen krónikás kollégával közösben kaptunk. A tévedéseket javítani kell, idáig rendben, de honnan és miért ennyi káröröm?
2011. január 3., 8:45 pm
Kedves Noémi, mindig azt hittem, hogy egy újságíró nem csupán egy közlekedő edény. A munkája nem csak abból áll, hogy kontroll nélkül átvesz információkat! Ha ezt teszi akkor feltünteti a forrást! Ezt jobb iskolákban tanítják! Szerintem egyáltalán nem volt vitriol. Kár rá szót pazarolni. Elnézést ha bántottam volna. Amúgy meg egy újságíró ne legyen túlérzékeny.
Kérem mondja meg Muhahának, hogy örülök, hogy rátévedt a Színi honlapjára. Értem, hogy nem tud élni az Elnök üzenete nélkül, de próbáljon meg türelemmel lenni. Muhaha eljárását meg nem minősíteném mert, finom vagyok!
2011. január 3., 9:42 pm
Tudtommal a főiskolai/egyetemi előadások nem számtanak “igazi” bemutatónak, hiszen nem profitorientáltak, éppen ezért pl. nem kell kifizetni a szerzői jogdíjakat sem, ami egy Broadway-musical esetében bizony elég borsósak. De ha már így, akkor nem lehet a mvásásrhelyi intézményé a hazai magyar nyelvű ösbemutató érdeme sem.
Egy tanintézmény bemutatója, akár jó, akár közepes, akár gyenge mint előadás (értsd: művészi produktum, mű) mentesül a kritikai elbíráslás alól, mert “csak” diákok játsszák. Akár jót írnak róluk, akár rosszat, nem mérvadó éslehet, hogy pedagógiai szempontból kártékony is. Ha valaki megteszi, kötelező megjegyezni, hogy nem kész színészek játszanak… S ha nem írnak, alig van visszakereshető nyoma a sajtóban. S mi lenne, ha nem lenne digitalizálva? Vévig kellene nyálazni ezeregy kiadványt, csak hogy ellenőrizzünk egy információt?
Mellesleg eljátszottam a lelkiismeretes újságíró szerepét: rákerestem. Ha nincs egy plusz infód – pl. Kovács Levente rendező – nem találsz semmit a Chicagó fősikolás előadásáról, még a Kicsid Gizella hamletes adatlapján szereplő infó sem. Strakula cikke sem jön szembe veled… Ha a színház fiatal irodalmi titkára vagy a még fiatalabb újságíró véletlenül nem látta húszas sikerszériát megért előadást, nehezen is talált volna rá arra, hogy volt.
Igen, az összeollózott szövegek forrását valóban le szokás hivatkozni. Ám az általad említett Fülöp Noémni cikk felvállaltan ajánló, ollózás, sok esetben olyan előadásoké, aminek bemutatója éppen Szilveszter napjára esik, ergó semmi más információ nem érhető el azzal kapcsolatosan, csak amit a színház közöl (honlapon, kör-emailben, sajtóközleményben). Azt gondolom, hog korrektség ide vagy oda, nagyon megneheztette volna az olvasást, ha minden beollózott mondat után ott lett volna a zárójel, benne a forrás feltüntetésével.
Ja, s még valami: megtisztelő, hogy a blogod címlapjára került a “nemlétező” Hamlet.ro.
2011. január 3., 10:04 pm
Uááh. Gáspárik szintről beszél.
2011. január 3., 10:37 pm
“Tudtommal a főiskolai/egyetemi előadások nem számtanak “igazi” bemutatónak”
innentől kezdve nincs miről beszélnünk! Ezt hol tanították? A tavaly több mint kilencezer jegyet adtak el a Stúdió Színházban. Azok az előadások minek számítanak Hegy Rékánál?
borsósak
megneheztette stb. Legalább Starcula (és nem Strakula) nevét kellene helyesen leírni, könyörgöm!
Végül is a tartalom szoros egységben van a szerző helyesírásával!
2011. január 4., 9:03 am
Ki beszél itt helyesírásról?
2011. január 4., 10:40 am
Én láttam az előadást, még emlékszem is arra a jelenetre, amelynek az angol címe Cell Block Tango. Támlás székeken ültek a lányok, persze fordítva lovagolták meg. Arra is emlékszem, hogy nem tartottam a legjobban megrendezett szinis musicalnek.
Nem volt olyan rég ez az előadás, én is csak fiatal huszonéves vagyok… És fizettem jegyet. A pénzemért meg elvárom, hogy amit a színpadon megnézek az ne főiskolai vizsgaelőadás legyen, hanem színház.
2011. január 4., 10:45 am
Tökéletesen egyetértünk!
2011. január 4., 12:19 pm
hát ne haragudjatok, de egy újságíró egy általa közölt, utólag tévesnek bizonyult információ esetén nem védekezhet, csak bocsánatot kérhet. Ha az újságíró kritikátlanul vesz át közleményeket, akkor a mai internetes világban nincs rá szükség: a színház ajánlóját megtalálom 10 helyen a neten, nem kell hozzá senki más. Az újságíróknak épp azt kell megérteniük, hogy ma már nem az információ hozzáférhetősége a kérdés (MINDEN hozzáférhető), hanem a szűrése, a kiválasztása, az ellenőrzése, stb. Színvonalas példaként gondoljunk a Wikileaks ügyek legutóbbi tálalására: a világ legnagyobb lapjainak komoly újságírói rendszerezték, szűrték, értelmezték az adatokat.
2011. január 4., 4:52 pm
Fülöp Noémi kolléganőnek igaza van abban, hogy az újságíró hajlamos azt hinni, hogy egy színház közlésében meg lehet bízni, arról nem is beszélve, hogy képtelenség lenne végigkeresni az összes adatbázist, hogy megtudjuk, tényleg nem játszották-e ezt vagy azt az előadást korábban valahol. Például egy egyetemi színpadon. Gáspárik úrtól pedig egyáltalán nem áll messze, sem a káröröm, sem a rosszmájúság. Emlékezzünk csak vissza, hogy amikor 2009-ben eldőlt, hogy beindul a kézdivásárhelyi színház, mennyire visszataszító módon „értekezett” erről a szerényen csak A rektor mondja alcímmel ellátott blogján. Akkor jó újságíróhoz illően föl is hívtam, hogy tetszése szerint egészítse ki a blogon leírt véleményét. Természetesen nem volt elégedett azzal ahogyan én (szó szerint) leírtam a kiegészítését. És természetesen a kifogásait nem nekem mondta el, ahogyan illene, hanem… a blogján írta meg.
2011. január 4., 6:25 pm
Kedves Varga László Edgár, ön annál a Krónika című lapnál dolgozik amelyik mindenféle szűrő nélkül átvett egy hamis információt? Azt írja elnézés helyett, hogy “képtelenség lenne végigkeresni az összes adatbázist” akkor ne menjen az ember újságírónak. Rengeteg szakma van ami nem jár macerával. Amúgy azt mondja kissé pejoratívan: Például egy egyetemi színpadon… csak ha van ideje olvassa el: http://studio.uat.ro/hu/index.php?pg=page&id=5
2011. január 4., 6:49 pm
Egyáltalán nem emlegettem pejoratívan az egyetemi színpadot, nem úgy, ahogy ön a Krónikát. Ami a hozzászólásomban pejoratív volt, az az ön nagyképűségével kapcsolatos. Azt vállalom.
2011. január 4., 6:56 pm
szerényen mondom: én is!
2011. január 4., 7:33 pm
“Legalább Starcula (és nem Strakula) nevét kellene helyesen leírni, könyörgöm!”
Amúgy STRACULA Attilának hívják, és nem STARCULÁnak, ha már le kellene helyesen írni a nevét
2011. január 4., 7:50 pm
Jogos! Elnézést!
2011. január 4., 9:30 pm
Ha már a hiteles információközlésnél tartunk megjegyezném, hogy a Chicagoban 2 női főszerep van: Roxie Hart Úhelyi Kinga, Velma Kelly Kicsid Gizella volt, így nem felváltva voltak a főszereplők. És nagyon jók voltak.
2011. január 4., 10:28 pm
Egy színház irodalmi titkársága, egy intézmény szóvivői szolgálata vagy sajtóosztálya azért van, hogy többbek között tájékoztassák az újságírót. Ha a rendőrség szóvivője azt mondja, hogy nyomozás indult Pulancsek Dezsőné ellen fegyveres rablás miatt, akkor az újságíró nem töri rá a nyomozótisztre az irodaajtót, hogy meggyőződjön, vajon tényleg Pulancsek Dezsőné neve áll-e a nyomozati dosszién, hanem elhiszi az illetékes kommunikátornak. Ez így működik, tudja?
Az újságok még az RMDSZ-tájékoztatóból is szoktak idézni, néha bizony hatalmas valótlanságokat, Ön akkor is szokta hallatni a hangját?
Másrészt viszont sem a Transindex, sem a Krónika olvasói nem veszítettek az égvilágon semmit ezzel az “információval”, amelyen Ön most pedáloz. Pont ez a fajta adat az, ami a gyakran öntelt és nárcista szakmabelieken kívül semmiféle pozitívumot nem ad az olvasónak, és amit rajtuk kívül senkinek eszébe nem jut követelni.
2011. január 4., 10:39 pm
Sajnos, mindenki meztelen. A Rektor úr intézkedjen az egyetemén, hogy a honlapon az archívumot töltsék is fel, ne csak cím legyen. A tisztelt újságíró meg a hasonló cikkek megjelenése elött egyeztessen a Rektor úrral a hibák elkerülése végett. Vagy legyen nagyon öreg és bölcs ahhoz, hogy a fölösleges fricskákat válasz nélkül hagyja.
2011. január 4., 10:45 pm
Hasonlata kissé sántít, sőt. Ön szerint hallgatni kell, minden jól van így, sőt keverjük bele az RMDSZ-t mert az menő. Kérem ha önnek egy hamis információ helyesbítése nem jelent semmit olvasson mást. “Egy színház irodalmi titkársága, egy intézmény szóvivői szolgálata vagy sajtóosztálya azért van, hogy többbek között tájékoztassák az újságírót” Személyesen többre tartok egy újságírót. Nem hinném, hogy az a dolguk, hogy nyakló nélkül kattintsanak össze-vissza minden badarságot, legyen az RMDSZ, vagy szatmári színház.
2011. január 4., 10:55 pm
Nem, nincs minden jól így. Ön aránytalan dolgokat vár el az újságíróktól. Ha egy (kulturális) intézmény közleményben vagy egyéb nyilvános vagy hivatalos úton tudat valamit egy portállal vagy egy lappal vagy egy rádióval, akkor azt a szerkesztők 99,99 százalékban készpénznek veszik, mert ez a természetes, mert ezért találták ki a sajtóközleményt, a kommünikét, ahogy tetszik. Ha ön, mint rektor bejelenti, hogy a színművészeti egyetemen ez és ez történik ekkor és ekkor, akkor az úgy fog megjelenni a nyilvánosságban, és ezért az újságíró csak nagyon elvi síkon felelős. Akkor önnek, mint illetékes informácóforrásnak a felkészültsége, szavahihetősége és hitelessége forog kockán. Ez nem az a fajta információ, aminek kapcsán napokig szoktak oknyomozni az újságírók. Elnézést, de amit ön itt művel, az magyarul faszravevés, nem információ-helyesbítés. Ne csodálkozzon, ha ezentúl sem fogják szeretni a szerkesztőségekben.
2011. január 4., 11:01 pm
“Ha egy (kulturális) intézmény közleményben vagy egyéb nyilvános vagy hivatalos úton tudat valamit egy portállal vagy egy lappal vagy egy rádióval, akkor azt a szerkesztők 99,99 százalékban készpénznek veszik, mert ez a természetes, mert ezért találták ki a sajtóközleményt, a kommünikét, ahogy tetszik.” Ez igaz de akkor feltüntetem a forrást és kész. A mi esetünkben a http://www.hamlet.ro-en volt szerző, a Krónikánál az egész lap vállalta az információ hitelességét az aláírással. A szerkesztőségeknek meg nem hinném, hogy az a dolga, hogy szeressen vagy ne szeressen valakit. A továbbiakban kérem az olcsó vulgaritások mellőzését.
2011. január 4., 11:10 pm
Nézze, ha ön, aki tudott a valótlanságról, küldött volna a Transindexnek és a Krónikának egy rövid kis emailt, hogy “emberek, nem jól tudjátok, Vásárhelyen mutatták be először a darabot 2002-ben”, talán még helyesbítés is megjelent volna (van rá példa elég). De ön itt, a blogján, az elefántcsonttoronyból kezdte piszkálni őket. Mondom, ne csodálkozzon, ha a jövőben teljesen hanyagolni fognak majd olyasmit, ami önnek fontos lenne, hogy nyilvánosságot kapjon (ilyesmire is van példa).
“A szerkesztőségeknek meg nem hinném, hogy az a dolga, hogy szeressen vagy ne szeressen valakit.”
Pedig elég sok minden múlik ezen, higgye el…
2011. január 4., 11:19 pm
Egy blog, az egy blog! Nem elefántcsonttorony. Szeretném, ha a jövőben az újságírás alaposabb lenne. Nem ellene, érte írom a blogot. Biztos vagyok benne, hogy a tehetséges és bizonyított költő Varga László Edgár és az érdekes egyéni stílussal rendelkező Fülöp Noémi a jövőben jobban odafigyel arra amit tesz. “célt ér az iram” Hogy engem szeressenek, vagy nem, az már (sajnos) rég nem érdekel. A dolgom, hogy védjem a fiatal tehetségeket, a munkájukat, segítsem a színpadi próbálkozásaikat… na meg ilyenek.
2011. január 4., 11:34 pm
“Szeretném, ha a jövőben az újságírás alaposabb lenne.”
Azt mindenki szeretné, még azok az újságírók is, akik éhbér alatti fizetségért naponta kettétörnek, hogy legyen újság.
2011. január 4., 11:38 pm
Te Kelemen hiszed, hogy több pénzért, ugyanazok jobbat fognak írni? Szerintem a becsvágy, a fontosság, az ismertség… na aludjunk!
2011. január 5., 5:45 am
A legszebb, amikor az Adminisztrátor vagyis Gáspárik Attila megszólal a saját fórumán álnéven!
Figyeljetek oda, mert világos a képlet!
Lehet, hogy nem kéne időt pocsékolni ilyen grafomán és beképzelt helyeken!
2011. január 5., 10:36 am
Emberek!
A legszebb, mikor a honlap gazdája beír a saját honlapjára zsenge grafomán módára!
Meg kimoderál!
2011. január 5., 10:43 am
Még egyszer a mondat: A legszebb, mikor a honlap gazdája beír a saját honlapjára zsenge grafomán módon!
Aztán aki felhívja erre a figyelmet……azt akár ki moderálja!
No lássuk!
2011. január 5., 11:47 pm
sajnos nem nagyon értem az utolsó bejegyzéseket. Én Gáspárik Attila a blog bejegyzésekben Administrator (így angolosan) jelenek meg. Ha valakit örlök jelzem, más néven, már ebbe a korban nem jelentkezik az ember.
2011. január 7., 12:28 am
Ez jó poén, ez az örlés! Végre egy kis humor!
2011. február 1., 11:30 pm
“A dolgom, hogy védjem a fiatal tehetségeket, a munkájukat, segítsem a színpadi próbálkozásaikat… na meg ilyenek.”
en azert megkerdeznem a kirepult vegzoseimet egy csesze tea mellett, hogy ezt ereztek-e az egyetemen toltott eveik alatt. akar megkerhetne Oket, hogy nevtelenul irjak le a velemenyuket. nem masert, de en nem tul sok jot hallottam a rektor es a hallgatok kapcsolatarol.
a kronikas dolgot en sem tartom tevedesnek, ha azt nem, hogy nem jeloltek meg a forrast. de en egyszer szetneznek azon mediumoknal akiket penzert mentoralok. s ha ott mar nincs semmi javitanivalo akkor talan ilyen aprosagokkal is szoszmotolnek.
2011. február 2., 6:23 am
köszönöm a tanácsokat, majd mérlegelem.