február 10




Mi dolga van egy lapnak, egy rádiónak, egy televíziónak? Sokszor elgondolkozom ezen. Persze kell szórakoztasson, informáljon, eligazítson, elgondolkoztasson, és emlékeztessen… Nos tegnap volt 21 éve az erdélyi magyarság legnagyobb tömegdemonstrációjának. 1990 február 10-én több mint 100.000 ember könyvel és gyertyával a kezében hirdette, többek között azt, hogy ABC nem egyenlő azzal, hogy AÁBC… A világ egésznek látszott. Nézegettem a hazai magyar sajtót, hallgattam ezt-azt a tegnap. Lehet nem figyeltem, de sehol semmit nem olvasta, hallottam, láttam a “valamikori nagy tüntetésről” Milyen érdekes, hogy amit akkor kértünk az utcán, az elötte egy nappal sikeredet. Február 9.-én hirdették ki az új tanügyi törvényt, amiben megkaptuk a garanciáját  magyar nyelvű oktatásnak. Pont 21 év és egy nap után. Az újságoknak nem jutott eszébe, a média elfelejtette. Pedig lehetne ünnep is: az erdélyi magyar szolidaritás napja…

Hogy mondja Beremányi Géza:

- Azt mondd meg, mit jelent
az, hogy történelem?

- Valami tantárgy lesz,
ha jól emlékezem.

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

6 válasz: “február 10”

  1. lasch m.

    Pont egy nap híján huszonegy év után. Csak a matematikai pontosság kedvéért.

  2. Administrator

    igaz

  3. lasch m.

    Ja, és a törvényt tudtommal január 10-én hirdették ki, február 9-én életbe lépett. :)
    Ami meg a sajtót illeti, egy huszonegy évvel ezelőtti (a mai újságírók egy része még óvodás volt) tűntetésnél mennyivel izgalmasabb egy, véletlenül a törvény életbe lépésének napjára időzített, újabb BBTE-s “táblaügy”. Egy kis akció, amit fel lehet fújni, megfeledjkezve arról, hogy a törvény a BBTE-t, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemet és a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemet név szerint multikulturális és soknyelvű egyetemnek nevezi és mint ilyenre külön vonatkozó rendelkezéseket fogalmaz meg.
    Az hír, hogy a törvényt az Alkotmánybíróság visszahozta, az nem hír, hogy másodszorra átment, immár van, él: nesztek anyanyelvű oktatás, nesztek egyetemen belüli autonómia, na most mit kezdtek vele… :D Én ez utóbbitól kicsit félek.

  4. Administrator

    Ilyen alapon 1848-at sem kellene megünnepelni, senki nem emlékezhet rá. Az autonómiától nem kell félni. Élni kell vele. Elég jól működik a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Teljes paritáson alapuló autonómiája van a román és a magyar tagozatnak. Működik.

  5. grrr

    Teljesen hiteltelenné válik egy-egy ilyen bejegyzés, ha tele van helyesírási hibákkal, elírásokkal. Ha a média fikázása miatt esetleg nem maradna elegendő energiája még egy pillantást vetni az irományra publikálás előtt, kérem jelezze. Vagyunk páran, akik szívesen elvállaljuk.

  6. lasch m.

    A Művészeti Egyetem sajátos eset. Ne feledjük, a teljes Alumnija kéttagozattal, újszakokkal a BBTE egy közepes kara végzőseinek számát sem közelíti meg.
    De mi lesz ott, ahol van vagy tizenhúsz kar, legalább háromannyi felkészült vezető és tízszerannyi kizárólagosan legeslegfontosabb prioritás? És a román diákok számához viszonyítva kisszámű magyar diák – és az utánuk járó fejpénz.
    Témánál maradva:
    Egy választás mely sorsdöntő,
    Mert vissza nem vonható.
    Tőled úgy félek, hogy elrontod,
    Te marha magyar szavazó.
    Tőled úgy félek, hogy elrontod,
    Te marha magyar szavazó.