Mi lessz itt?




Testvéreim a blogban, mi csak itt vitatkozunk, arról, hogy így a transzilván tv meg úgy, meg így, meg kinek, minek, meg mennyi, meg… na erre a tennap felhív telefonon egy csávó, aki román és bejelenti, hogy meghív Nagykárolyba ahol 100%-os magyarnyelvű csatornájának a beindítására. Méghozzá március 15-re, mert ugye ez úgy dukál. Műholdon keresztül fog sugározni, mondja, mert megéri. Csatorna neve Fény tv. Ilyenkor megőrülni látszom. Ha Nagykárolyban megéri, műholdazni, akkor mi vitatkozunk, vitatkozunk, vitatkozunk? Mindjárt felébredünk, hogy másik fogják megcsinálni az egészet. Mikor váltjuk már le a magyar melankóliát, kiábrádultságot…

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

4 válasz: “Mi lessz itt?”

  1. Sándor Attila

    Halotti beszéd és könyörgés (1192–1195 között)

    Egykori feltehetõ olvasat:

    Látjátuk feleim szümtükhel,
    mik vogymuk: isá, por ës homou
    vogymuk……

    Márai Sándor: Halotti beszéd„

    Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
    Por és hamu vagyunk
    Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
    Össze tudod még rakni a Margitszigetet? …
    Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
    A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
    Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
    Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
    A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
    Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
    És megértették, ahogy a dajkaéneket
    A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
    Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
    A gyereknek T o l d i – t olvasod és azt feleli, o k é
    A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
    „ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
    Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
    A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
    A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
    Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
    Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
    A tested is emlékezik, mint távoli rokon
    Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat …”
    De már tudod: igen, lehet … És fejted a vasat
    Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
    Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
    A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
    Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
    Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
    Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
    Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
    Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?
    „ Az nem lehet, hogy annyi szív …” Maradj nyugodt. Lehet.
    Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
    Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
    Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
    Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
    A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
    Még azt hiszed, élsz? … Nem, rossz álom ez is.
    Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad …”
    Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad …”
    S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten …”
    Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
    Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
    Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? …” Magyar voltál, ezért.
    És észt voltál, litván, román … Most hallgass és fizess.
    Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
    Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
    A radioaktív hamu mindent betemet
    Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
    Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
    Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
    Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
    Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
    Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
    Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
    Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
    Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
    Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
    A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
    És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
    És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
    És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
    Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
    Íme, por és hamu vagyunk

  2. Sándor Szilárd

    Kedves Attila bacsi,

    koszonom a verset,
    jo volt ujra olvasni

    Szilard bacsi,

    aki meg Sandor (is)

  3. Fischer István

    Drága Mester,
    alábbi zseniális sorait:

    “Nyugodt vagyok, minden relax, csak a kényszerzubbonyom lenne egy számmal nagyobb.”

    ezennel (a copyrightot illően respektálva) megteszem soha meg nem írandó emlékirataim mottójának!

    Kiváló tisztelettel,
    régi híve,
    Fischer Pista

  4. Sanyi

    Sri Lankan vagyok. Nezzetek a blogomat. Meg 12 napig jelentkezem innen.
    http://www.flickr.com/photos/87928801@N00/page2/