Madaras József 1937-2007




Volt egy tervem, évek óta. Madaras József kiváló színészt szerettem volna elvinni születés helyére Rigmányba. A falu a Nyárád és a Küküllő között található. Az általam nagyon tisztelt művész, sokszor emlegette gyerekkora Erdélyét. Évek óta beteg volt. Vártam, hátha felépül. Most már nem sajnos nem fog sikerülni. Ő mindig büszke volt származására, származási helyére. Vajon vele is hálátlanok leszünk?

Isten nyugosztalja.

1937. augusztus 16-án született az erdélyi Rigmányban (Maros megye) Madaras József Kossuth- és Balázs Béla-díjas, érdemes művész.

A lobbanékony természetű színésztanonc 1958-ban végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát. Ugyanebben az évben vendégként szerepelt a József Attila Színházban, majd barátjával, Somogyi Miklóssal egyik színháztól a másikig szerződött. A győri Kisfaludy Színházban töltött egy évadot, 1959-–1960-ban a szegedi Nemzeti Színházban játszott, 1960–61-ben az Állami Déryné Színház, majd 1961–66 között a Thália Színház tagja volt. 1966-tól a Pannónia Stúdió szinkrontársulata, 1969-től az Irodalmi Színpad, 1971-től a Nemzeti Színház, 1978-tól a Mafilm Filmgyártó Vállalat színtársulatának tagja volt. 1982 óta rendezőként is tevékenykedik, filmen 1957 óta szerepel.

Madaras szerepeinek sora az egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól. Robosztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté. Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta Hábetler Jani szerepében, melyet teljes átéléssel, befoghatatlan igazságérzetének érvényesítésével játszott el „életre-halálra”. Fejes Endre eredetileg könyv-alakban napvilágot látott drámáját – mely egy külvárosi kispolgári család mindennapjait s ezen túlmenően a XX. századi magyar történelem első ötven évét mutatja be – 1963-ban mutatták be a Thália Színházban Kazimir Károly rendezésében.

A rá emlékeztető, őt idéző legjellegzetesebb figurákat Madaras József Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Indulatos, erőteljes karakterek megformálásával tökéletesen illeszkedett a Szegénylegények (1966) vagy a Csillagosok, katonák (1967) komor drámai világába. Nehéz feladatot oldott meg a Csend és kiáltás lelki terror alatt deformálódó egykori vöröskatonája, Károly alakjának életre keltésével is. Fontos szereplője volt az Égi bárány (1971) című filmnek, melyben az eszelős Vargha pátert alakította, a Szerelmem Elektra (1974) című alkotásban pedig a zsarnok uralkodót, Aegistost játszotta. Madaras Kovács András filmjeiben is végigjárta a kis szerepek iskoláját, míg végül A ménesgazda (1978) robbanékony, de gyanútlanul jóhiszemű és tragédiába zuhanó főhősét eljátszhatta. Az országos népszerűséget egy filmsorozat hozta meg számára, amelyben Kántor, a nyomozókutya rendőr gazdáját, Csupati őrmestert alakította.

Madaras Józsefet 1978-ban az érdemes művész elismeréssel jutalmazták. Elnyerte a filmkritikusok díját, valamint a locarnói fesztivál nagydíját, 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíját. A ’90-es évek elején súlyos betegségen esett át: élet és halál között lebegett, közel egy évig kómában feküdt. Újra tanult beszélni, járni. Kisebb szerepekben újra megjelent

Madaras nevével sok magyar filmben találkozhatunk, személye megkerülhetetlen a magyar film elmúlt két-három évtizedes történetében. Szerepeit mindig konokul komolyan vette filmen és színpadon egyaránt, ő az, aki „mindennap forradalmárnak érezte magát, nemcsak állami ünnepeken.” (MTI-Sajtóadatbank alapján)

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

11 válasz: “Madaras József 1937-2007”

  1. Schneider-Németh Antal

    Ez szép Tőled!

  2. Administrator

    Kösz

  3. Consul

    Sajnos már késő…. Szép ez a cikk és felettébb elgondolkodtató….. Hálátlanok? Hmmm.. Még életében elfeledtük….. Hacsak nem ismételték egy-egy filmjét, talán feltettük a kérdést: Vajon mi lehet vele? És a többi nagyszerű “elfeledett” emberrel? Akik valamikor oly sokat jelentettek nekünk, ma pedig……..

  4. Administrator

    … hirtelen Ligeti Györgyre, Szász Endrére, Bence Ferencre, Karácsony Benőre, Kovács Györgyre…gondolok

  5. Madaras Gergely

    Kedves Attila!

    Köszönöm, amit írtál. Sajnos igazad van, az emberek hálátlanok. Szomorú, de igaz, még életében elfeledték, a balesete óta a sok “barátja” közül egy-kettő látogatta.

  6. Erőss Márta

    Kedves Gáspár Attila!
    Véletlenül találtam meg ezt a méltatást.Amiért írok ,az számomra érthetetlen.Miért nem hallunk és hallottunk többet szegény Madaras Józsefről?Mindenki tudja,hogy kiváló színész,őstehetség volt.Mikor meghalt sok-sok újságot megvettem,de méltatlanul hallgattak róla,vagy néhány jelentéktelen cikkecskében említették meg.Mi az oka ennek?Nem tudom,milyen volt,mint ember,de rengeteg filmjét láttam,mivel korosztályomhoz tartozott.Megítélésem szerint minket,nézőket a művészek alakításai kell,hogy érdekeljenek.Néhány napja láttam a TV-ben egy filmet vele,kitűnő játéka maradandó élményt adott számomra.
    És ahogyan a verseket mondta?!Páratlan hozzáértéssel,átéléssel.
    Ma.a temetése napján alig említették a nevét,a temetését is az m1 fél percben “említette meg”,csakúgy mellékesen.
    Úgy tudom,hogy vannak rokonai,talán egy fia is.Kérem,hogy ők fogadják legőszintébb részvétemet e sokat szenvedett és méltatlanul személyében elhanyagolt,Kossuth díjas művész(a szoros értelmében) sajnálatos elhunyta alkalmából.
    Amíg valaki él,addig kellene törődni vele,mégha betegség is akadályozza nagyívű pályája folytatásában.De magányos,beteg emberként szörnyű meghalni hagyni egy szakmájában nem is oly régen még kiváló szerepek tömegét alakító művészt.Ez sokunk számára:megbocsájthatatlan!
    Szomorú üdvözlettel:Erőss Márta,nyugdíjas pedagógus

  7. Administrator

    Kedves Tanárnő!
    Köszönöm levelét. A helyzet az, hogy már régi rajongója voltam Madaras Józsefnek mikor megtudtam, hogy Erdélyben született. Színésztársaimtől érdeklődve jöttem rá, hogy szinte senki nem tudja, tudta ezt a tényt. Sajnos mi erdélyiek ilyen hűtlenek vagyunk. Az ön éltal látott filmben, Madaras József színésztársa Szabó Lajos Marosvásárhelyen született és Nagyváradon lett híres. Sajnos évekkel ezelőtt meghalt és azóta sincs egy utca, egy tér, vagy legalább egy dűlő elnevezve. Így értem a felejtésünket, a hűtlenségünket. Maradok tisztelettel: Gáspárik Attila

  8. Tóth Benedek

    Még életében elfeledtük….. Sokan igen, de talán még sokan nem. Magam évek óta keresem a megszerezhető (sajnos kevésszámú) filmeket, melyben játszott. Szerintem az Őze-Latinovits szinthez hasonlítható kvalitású és tehetségű ember volt, aki minden filmjében 100% ot nyújtott (NEM a Kántor-ra gondolok). Én rendkívüli módon becsültem ezért és a mai elbarmolódott világban rendkívüli módon hiányzik az, amit Ő hozott ki egy-egy karakterből. Egyike volt az utolsó mohikánoknak aki egy azóta lassan pusztuló kulturában és hivatásban a legjobbak között tudott az egyik legjobb lenni. Isten nyugosztalja a Ménesgazdát, az egyik utolsó színészóriást, és szégyen a kortársaira, akik méltatlanul elhagyták! Amíg valaki hiányzik, addig az emléke életben marad, az alakításaiban pedig mindig újra él. Az idő vasfoga csak egy anyaggal nem tud mit kezdeni, és azt úgy hívják: MINŐSÉG. Madaras József pedig ebben utolérhetetlen volt. Üdvözlettel: Tóth Benedek

  9. pammacska

    Nagyszerű színész volt. Béke poraira

  10. Demeter Agi

    Joskam, draga baratom, evfolyam tarsam, elfelejteni Teged? Soha!

    Agi

  11. Madaras Mónika

    Köszönöm a megrendítő sorokat, továbbá öröm, hogy vannak még Emberek, akik nem feledve és megtagadva a múltjukat és az ahhoz tartozó művészeti élményeket, szívükben magukkal viszik mindazt, amit apukám játékával adni tudott.A magam részéről a Kántoron nőttem fel, és van még jó pár film, amiben drámai szerepeivel ellentétben nagyonis szórakoztató figurát alakított. Életében is a komolyság, a művészetek iránti mély tisztelete és kiváló, természetes humora jellemezte. Kómája utáni első szavaival József Attilát idézte…Csodálatos ember és pótolhatatlan APA volt. Egy hihetetlenül Erős, Karizmatikus személyiség, akinek egyetlen pillanata is velünk/nekünk egy egész életre beitta magát szívünknek annak a szegletébe amelyet szeretettel dédelgetünk mindörökre.