Markó 2 Béla




Hogy le ne maradjak!
Valamikor, régen mikor a Népújság még Vörös Zászló volt, megjelent egy halálhír, a nyolcvanas évek közepén. Elhunyt Markó Béla újságíró, stb. Döbbenten kapta fel a fejét, aki nem tudta, hogy a megboldogult Markó nem a város “lánglelkű poétája” hanem egy agg, évek óta nem praktizáló újságíró. Apró részlet maradt volna, ha nem csap fel a Suttogó Press a kilencvenes évek elején (s azóta ciklikusan), miszerint: ez akar politikus lenni, miket írt a Veres Lászlóban, kinyalta a kommunista rendszer valagát…
Persze a téma akkori és jelenlegi suttogói, hangosan soha nem fogalmazták meg „a vádat”
Ha már egész nap Bélázott a Transindex, hadd gazdagítsam én is az urbánus legendát.

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

Megjegyzések lezárva.