Ma egész nap nyakkendőben voltam és öltönyben. Nem volt rajtam egy éve. Viszonylag jól bírtam, de nem lehet egy életcél. Volt Parlament, szerzőijog, volt Versenyhivatal, majd megint Parlament. Okos voltam és hodító, és éretlemes és csevegő és udvarias. A színház azért jobb, ott egy szerep maximum három órát tart és a végén tapsolnak. Itt mindenki mosolyog, miközben a pokolba kíván és nézi a mobilodat, és nézi az autódat és az órádat és a vesédet… Imádom, ezért érdemes élni. Közben lészen itt egy bortány, amit lehetett volna kommunikálni, de… elmaradt, kiszámolhatatlan a lesz hatás.
Olvasom, hogy valami parlamenten kívűli pártocska Magyarországon elkezdte a selejtezőt a Hári János versenyre,magyarán belekezdett a választási kampányba, egy nagyot mondással. Legyen Magyarországon a Határon Túli Magyaroknak Minisztériuma. Rendben, benne vagyok, egy feltétellel, ha mi is megalakíthatjuk az Anyaországi Magyarok Minisztériumát. A hivatal szabályozza a a magyarországi politikusok nagyotmondásait. Összeveti bizonyos pártok mondatait, amit ellenzékben mondtak, azzal amit hatalmon teljesítenek. Az agyban mért, adott magyarságszínt felett, bizonyos politikusok elveszíthetik a vezetői szerepüket. Az anyaországi hülyeséghullámok hatására a minisztériumnak joga lesz lezárni a határokat, egy bizonyos időre. Továbbá pénzalapot hoz létre, hogy a bukaresti tv magyaradása és a marosvásárhelyi rádió magyaradása, hallható legyen minden magyarországi településen. Kidolgozza, a Krónika, és az UMSZ közös lapját amit szintén mineden anyaországi háztartásba eljuttat. Kötelezi Demszky Gábort, hogy évente egy hónapot Székelyudvarhelyen polgármesterkedjen, s a kölcsönösség jegyében Szász Jenő vezesse Budapestet… lehet kellene aludnom. Écccakát mindenkinek.

Elküldve: 2005. december 7., 11:51 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.