«
»

Van remény




Nem tom ki hogy van vele, de ma reggel mikor felébredtem, tudatosult bennem, hogy 12 napja uniós állampolgár vagyok.
Szólt a rádió. A közszolgálati. Buzaui (ez egy megyeközonti nagyvárosnak számít) közösségi rendőrség vezetője számolt be, nagy terveikről, folyamatban lévő projektjeikről. A beszélgetés végén elmondta a legnagyobb megvalósításukat: sikerült elérniük, hogy a 150 közösségi rendőr nem szotyolázik járőrözés közben. A parancsnok penge logikával vezette le a képletet. Az aki azért van, hogy megbüntesse a szemetelőket, nem szemetelhet az utcán. 12 nap EU és….. Van remény, én érzem.
Gondolom a rendőrök arrafelé egy órával hamarabb bemennek a központba szotyizni, vagy egy órával többet maradnak?. Óááááááá.

Elküldve: 2007. január 12., 6:47 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

2 válasz: “Van remény”

  1. kesztió
    2007. január 12., 12:43 pm

    Nézd, Gáspi, valahol el kell kezdeni, nem? S azzal, hogy hallgatunk egy cikis, de annál inkább létező, fájdalmas problémáról, még nem lesz jobb semmivel…

  2. El Lobo - A farkas
    2007. január 14., 3:37 pm

    Kedves Attila!
    Mi, magyarországi magyarok is óriási várakozással fogadtuk anno a csatlakozást, hulltak a könnyek (az öröméi), nagy sóhajok szálltak az égre, s rettenetesen túlméretezett illúziók tápláltak égre csapó örömtüzeket!
    Nem vagyok EU-ellenes, amit mondok, csak csendesen mondom, beleképzelve magam a ti mostani helyzetetekbe!
    Az egészen bizonyos, hogy hosszú távon ez az egyetlen lehetséges út, hogy hosszú távon nincs is más lehetőség, de rövidebb távon, bizony, nagyon vigyázni kell az illúziókra!
    Miközben nálunk, látszólag, semmi sem történt, a külföldi munkavállalás lehetőségét, a még szélesebb együttműködési kereteket leszámítva, és várta a jónép a pénzt, ahogyan mondták – a forrásokat!
    Azaz, a hétköznapi élet nem nagyon, vagy legalábbis nem látványosan változott meg.
    A korruptak és buták európai polgárként is korruptak, pénz- és hataloméhesek maradtak, a buták sem lettek bölcsebbek vagy belátóbbak, és a tehetséges emberek előtt sem nyílott (idehaza) szélesebbre a pálya!
    Sőt, ma éppen olyan gondok merülnek fel, hogy Európa ménkővert vidékének tekintjük olykor a magunk országát, ahová a “Nyugat” lelkiismeretlen vállalkozói odahajítják a lejárt szavatosságú holmijaikat, kiváltképp “élelmiszernek” nevezett áru formájában.
    Ha sok az illúzió Romániában, nagy csalódás fogja érni az embereket!
    Mégegyszer mondom, nem az EU ellen mondtam, amit!