Szombat reggel
Mint Hans Kastor a Varázshegyben, tizennyolc évesen jártam először Székelyföldön. Akkor nem sejtettem, hogy a következő évtizedek élettere lesz, ez számomra. Mit tudott akkoriban egy nagyváradi a Székelyföldről. Legalább annyi vadromantika élt bennünk, mint egy átlag magyarországiban. Pálinka, bicskázás, Tamási, góbé, Korond, ásványvíz, amit ott borvíznek mondanak. A látogatás ötlete is a magyarországi Ásvány György barátomé volt. Hozott egy hátizsák konzervet és meg vettem körjegyet és elindultunk. Aludtunk, állomáson, padon, parkban, tisztaszobában. Csíkban elzavart a rendőr a váróteremből. Mi az, hogy két padot foglalunk és egyáltalán.. hajnalig sétáltunk az épülő városban, ahol az új színház éjjeli őre megkergetett, kutyáival. Gyuri aki igen szelíd ember volt, majdnem kidobott valami pesti turistákat a vonatból mert azok tüntetően olvasták az Erdélyi Utazások könyvet, jelezve, hogy ők nem idevalók és, szerinte még affektáltak. Akkoriban volt ez mikor a nagyváradi pajtásaim nagy része, hanyatt-homlok ment el az országból.
Na mindegy csak úgy eszembe jutott mindez a tegnap mikor Farkaslakán jártunk. Történt, hogy azon a Médiatalálkozón, amit pár hete szerveztem Marosvásárhelyen, megszületett egy segélynyújtási akció, ami a farkaslaki kábeltelevíziót célozta. Az ORTT elnöke és a Frekvenciagazdálkodási Hivatal valamint a Fehérvár Tv jóvoltából, a nyári árvíz következtében, másfélmilliárd lejes kárt szenvedett Hadnagy Józsefnek szereztek, az említettek. A tét egy 20000 euró értékű műszer volt és lett. Szép volt a dolog és megható. Kovács György az első magyar ORTT elnök, aki Erdélybe látogatott. Már háromszor járt erre és mindig valami konkrét céllal tette. Más ORTT-sek ittak már itt sokat. Látogatásainak eredménye egy 100000 millió forintos pályázat határon túliak számára, egy Mustra szemle, és ez a segélyezési akció. Mégis csak létezik normalitás. Kovácsot a szocik nevezték ki, de soha egyetlen magánbeszélgetésen sem került szóba a politika, vagy az, hogy kinek, hogyan, miért kellene, vagy nem kellene segíteni. Sőt, ha megnézzük a határon túli pályázatok nyerteseit, hát nem éppen a jelenlegi hatalomhoz közelállók vitték haza a pálmát…
Farkaslakán mást is kellene tenni, például a Tamási Áron Múzeumot átrendezi. Szégyen, hogy egy ceuseszkui, 1968-as „ahogy lehet” állapot képviselje a világirodalom ezen óriását. Olyan feliratok legyenek, hogy: Tamási a vásárhelyi találkozón fontosnak tartotta, a román és a magyar közeledést. Szép mondat, okos mondat, de nem Tamásit képviseli, hanem azt a rohadt, kompromisszumokkal teli levegőt amibe mi annak idején beleszülettünk. A Múzeum berendezőjének nevét fedje örök homály, mert már nem él, és amíg élt Hajdú Győző csicskása volt 89-ig, onnan a jobboldal heves képviselője. Na tettre magyar kellene egy Múzeum Tamásinak és én még egy Tamási Kutató Központot is el tudok képzelni, de ahhoz szükségeltetik egy kultúrpolitika is. De ma szombat van kellemes hétvégét.