«
»

Kovács Feri




Kovács Ferenc
(Sáromberke, 1927. jan. 2.– ): dramaturg, rendező. 1950-ben végzett a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán. 1953 nyaráig az Utunk c. lap szerk.-je. 1953–1956 között a nagybányai, 1956–1988 között a szatmárnémeti társ. dramaturgja, a hatvanas évektől kezdve rend.-je. Szépen dolgozta ki előadásainak drámai helyzeteit, kerülte a sablonos megoldásokat. Legfőbb sikereit a lírai töltetű drámák színpadra állításával érte el. F.R. Osborne: Dühöngő ifjúság; Anouilh: Becket; Csehov: Három nővér; Pirandello: IV. Henrik; Németh L.: A két Bolyai; Kányádi S.: Ünnepek háza; Mrożek: Tangó; Albee: Nem félünk a farkastól.

Tegnap este meghalt. Isten nyugtassa.

Elküldve: 2006. április 1., 6:04 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.

Kedves olvasó,
a blog szövegeit én írom, Gáspárik Attila és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában teszem. A kommentárokat nem én írom és úgy vélem, hogy az ember joga, hogy névvel, vagy álnévvel jelenjen meg. Nem minden esetben értek egyet a kommentárokkal, ami hozzátartozik a demokráciához. Felkérek mindenkit, hozzászólásában maradjon meg a tisztesség és a sajtóetika határain belül. A vélemény szabad, a hír legyen szent. A blog karbantartói jogot formálnak arra, hogy bizonyos bejegyzéseket, ha azok sértőek, töröljenek.
Köszönöm a figyelmet és a bejegyzéseket.

Egy válasz: “Kovács Feri”

  1. Gábor József
    2006. április 3., 6:14 pm

    Drága Feri bácsi. Ki feledhetné ezt a halkszavú, kedves embert! Sugárzott róla az emberiesség. Nem élt soha azzal a hihetetlen kultúrfölénnyel, amellyel rendelkezett. Maga volt a megtestesült szeretet. Köszönöm drága Feri bácsi, hogy ismerhettem. Köszönöm a zsíros deszkákat, amiket együtt ehettünk Andrissal suli után. Köszönöm a hazafuvart Nagypeleskére. A függöny, a könyörtelen…függöny. Isten nyugosztalja Drága Feri bácsi.