Prima Primissima
Átadták a tíz kategóriában meghirdetett Prima Primissima Díjakat csütörtökön Budapesten, a Nemzeti Színházban. Kiemelkedő teljesítményükért a magyar szellemi élet, a kultúra, a művészet, a tudomány képviselői harmadik alkalommal részesültek elismerésben a vállalkozók napján. (index) A médiából Friderikusz Sándor kapta meg az elismerést és a vele járó 50 ezer eurót. Jelölt volt még Ráday Mihály aki évtizedek óta szerkeszti, vezeti, rendezi, a mozgalommá vált, Unokáink sem fogják látni című műsort. A díj értéke nagyobb a Kossuth díjnál.
Nem értek valamit! Friderikusz valóban sokmindent tett a tévézés területén de a legnagyobb sikereit külföldi műsorok magyar variánsaival érte el. Ha valaki valami egészen eredetit alkotott az Ráday, és alokotását kb. 25 éve képes megújítani. Ő az, például aki úgy jár kel Székelyföldön, Kassán, mintha Budapest belvárosában lenne. Óvja védi az épített örökséget, hogy közben betartja a tévézés szabályait is. Neki sikerü úgy szóraloztatnia, hogy közben még ragad is valami az emberre. Mikor a tv káros hatásairól szólunk nap mint nap, konferenciázunk, szeminarizálunk, hogy így a tv, meg úgy a tv, akkor egy ilyen nagy díj odaítélésénél ezt miért nem veszik számításba. NA jól megmondtam, kezdődjék a 7. Mindenkinek a legjobbat, a legjobból.
2005. december 12., 9:38 pm
De “a Sanyi” nepszerubb, meg eladhatobb. Uzlet ez is.
2005. december 13., 11:36 pm
Attila, nem hiszem, hogy nem érted. Vagy túlzottan jóhiszemű akarsz lenni a regnáló kultúrpolitikával. Ne tedd. Azért kapta Friderikusz, mert. Nem fogom kimondani, felesleges. S az meg főként kit érdekel a mai Magyarországon, hogy ki hogy jár-kel Kassán?
2005. december 14., 8:03 am
Pazs akkor az a mi hibánk, ha ott mindegy. Mi viselkedtünk annyira önfeladóan, hogy egyártalán nem számít a vélaményünk. Ahogy láttunk egy magyarországi hátsót rohantunk… Amit nem értek az az, hogy a díjosztók azt hangoztatták, hogy ők most az igazi kultúrát… Ugyanakkor egyártalán nem vádolhatóak baloldali elhajlással, sőt. Tényleg nem értem. A tv technikai lehetőségeivel magasan le lehetne szarni minden történelmi sérelmet és fájdalmat. Nem lehet úgy világpolgárnak lenni, hogy nagyító alá tesszük a köldökünket.
2005. december 15., 9:40 pm
Ennek semmi köze a világpolgársághoz meg hasonló luxuscikkekhez. Annak idején a Medgyessy-kormánynak volt egy meglepően őszinte lépése, közvetlenül a választási győzelem után. Összehívták azokat a média- és kultúrembereket, akik úgymond segítették a győzteseket a választási küzdelemben. Az érkezőket hatalmas “Köszönjük!” tábla fogadta. És ezek az emberek elmentek, mosolyogtak és örültek – Aczél Endrétől Farkasházyig, Gálvölgyitől Friderikuszig. Kívülről nézve undorítóan gyomorforgató volt, ahogy a győzelmi eufóriában a “független értelmiség” egy este erejéig kimutatta a foga fehérjét és nyíltan bevállalta pártkatonai státuszát. Ma már másként látom: méltánylandóan őszinte megnyilatkozás volt, azóta sem volt ilyen (persze, kellett hozzá egy olyan ijesztően buta figura, mint Medgyessy, és annyi szervilizmus, ami ezekben az emberekben volt/van). De legalább őszintén csinálták. Azóta a módszerek szofisztikáltabbá váltak (mert a mostaniak ravaszabbak). Talán érted, hogy mire gondolok.
2005. december 17., 2:57 am
szerintem csak a művészek jellemtelenek, alig várnak egy hátsót, hogy kinyalják, erről nemsokára bővebben